A YouTube a kétezres évek közepén egy olyan platformot kínált az önmegvalósításra, mellyel korábban talán még sosem találkoztunk. „Broadcast Yourself!”, hangzott a sokat mondó szlogen, és egy idő után valóban egyre többen kezdtek el élni az online videómegosztó által kínált megjelenési lehetőséggel.

Mára azonban a platformot elárasztották a műmájer influencerek, a szponzorált megmondóemberek, az alkoholista kéregető “vloggerek” és az egyéb deviánsok, ráadásul az algoritmus is egy igazi szarházi lett. Nem csoda, hogy egyre nehezebb olyan kontentet találni, amely haszonszerzési célzat nélkül, öncélúságából fakadóan, egyfajta indirekt trash-ként lenne szórakoztató.

Szóval úgy döntöttem, a nyakamba veszem a magyar YouTube-ot, és alámerülök. A legmélyebb bugyrokból pedig megpróbálok nektek előrántani néhány olyan tartalommorzsát, melyek indokolatlanságuknak köszönhetően már-már l’art pour l’art, avantgárd művészeti alkotásoknak is tekinthetők. A szponzorált tartalmak és mesterkélten felépített kamu-kontent tengerében ezzel adózva a névtelen, ismeretlen, hétköznapi hősök oltárán. Vágjunk is bele.

Dobó István beájulna

Valljuk be, a Szulejmán beizgul című gyöngyszem erős kezdés. Látszólag egy fülledt, nyári éjszakán készült házi videómontázs, melynek főszereplője egy kanos, középkorú úriember, egy szál (vagy két?) fecskealsóban, a fejére törölközőből kötözött turbánban parádézva.

De videó rengeteg kérdést vet fel, például: kicsoda tulajdonképpen “Szulejmán”? Milyen kapcsolatban lehet a videó F. Gabriella nevű feltöltőjével (akinek több olyan videója is akad, mely önmagában megér egy misét)? Milyen célból készült ez a lehengerlő erejű montázs? Ki lehetett az a négy felhasználó, aki ezt az avantgárd gyöngyszemet szégyentelen módon diszlájkolta? És egyébként meg miért olyan ez az egész, mintha egy Tudósok videoklip lenne a kilencvenes évekből? Olyan kérdések ezek, melyekre a válasz hiányát már lassan egy évtizede nyögi a magyar internet.

Az élet, a világmindenség meg minden

A tökéletes videó, melynek hosszát a történelem legrövidebb dalát jegyző Napalm Death is megsüvegelné. A YouTube szerint kevesebb mint egyetlen másodperc, azaz mindössze egy szempillantás, amiben mégis benne van minden. Az élet, a világmindenség, meg minden. A lényeg, amit erről a gyarló földi létezésről tudni érdemes.

A jelenlegi hat diszlájkoló valószínűleg nagyon messze áll még a megvilágosodástól, ígfy nekik mindössze annyit üzennék: próbáljanak meg egy pillanatra lassítani ebben az információs sallangtól túlterhelt, rohanó, poszt-modern világban és gondolkodjanak el az alábbi videó valódi, lelket és szellemet egyaránt felszabadító, valódi üzenetén!

Hókusz, a kisebbségi cica

Úgynevezett videónapló, Hókusz, a kisebbségi négylábú vendégszereplésével. Nem túl érdekes, mondhatni kurvára unalmas, ellenben a felvételből áradó mérhetetlen őszinteség egészen lenyűgöző. Influencerek, tartalomgyártók, mindenki pakolhat és nyugodtan mehet a picsába. Azt mondanám, hogy D. Sándor napjaink terminológiájával élve egy valódi vlogger.

Ezt bizonyítja az is, hogy a jelenleg 566 feliratkozóval rendelkező csatornája sok év után is aktív, és heti szinten oszt meg teljes mértékben érdektelen, ámde mindenféle nyereségvágytól mentes, életszagú és őszinte kontentet a kiskertből, a vasútról, a piaci kocsmából vagy épp egy budapesti night clubból, ahol Sanyi bácsit az egyik pincérnő filmezi. A személyes kedvencem mondjuk egyértelműen az az 1 perces limit alatti dohányzós-merengős videó, melynek operatőre feltételezhetően Sándor saját unokája.

Azt pedig csak külön érdekességként említeném, hogy Sándor csatornáján a kiemelt bemutatkozó videó aláfestő zenéje megegyezik a fentebb már említett Szulejmán beájulna című kalsszikus alatt használt muzsikával. Véletlen lenne, vagy netán egy, a YouTube legmélyebb bugyraiba vezető nyúlüregbe zuhantunk volna?

A magyar Sliders

Azok, akik a nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején születtek, nyilván emlékeznek azokra az időkre, amikor az internet a kiváltságosok játékszere volt. Mi pedig, akik nem rendelkeztek a világhálóhoz hozzáféréssel, csupán ismerőseink jóindulatára számíthattunk a vicces kontent megosztása terén. Ezekben az időkben vinyón és újraírható CD-ken terjedtek az olyan, ma más ikonikusnak számító tartalmak, mint a szinkronparódiák (ld.: Dallas), humoros reklámfilmek vagy a rajongók által újragondolt, fanmade paródiafilmek (ld.: Bakta Rider). Nos, nagyjából ezt az érát idézi a „magyar Sliders film” is.

Ha valaki esetleg nem tudná, a Sliders egy sci-fi sorozat a kilencvenes évekből, melynek középpontjában a párhuzamos világok közti utazás állt. Ez a videó egy magyar tinédzser rajongói sufniprojektje, ami igazából baromira nem vicces, de egy kicsit mégis az. Ami különösen érdekes persze, az az, hogy a “magyar Sliders filmet” egy egyszeri projektnek gondolná az ember, valahonnan a kétezres évek elejéről, a feltöltője azonban tavaly is aktívan posztolt hasonló jellegű tartalmakat, amik legalább annyira furcsák, mint ez a 14 évvel ezelőtt készült csoda.

Nélküled

Végül pedig ne feledkezzünk meg a zenéről sem. A magyar popipar egy igazán érdekes képződmény. Az a hely, ahol egy időben többek közt a magukat Kefírnek és Szamócának nevező, felnőtt férfiakból is könnyen lehetett sztár. Abban azonban, hogy a magyar trash pop felfedezetlen gyöngyszemének, Mr. Cinegének mi járt a fejében a névválasztás során, mi sem vagyunk egészen biztosak.

Tény és való azonban, hogy kezdve az ingyenesen letöltött alaptól a krumplival rögzített képanyagon át egészen a szereplők megjelenéséig, ez a videoklipp minden szempontból egy igazi gyöngyszem. Mr.Cinege egy önmagára valamit is adó stylist legrosszabb rémálma, a szereplők, a szetting és az utómunka pedig tökéletesen ellensúlyozzák a zenecsatornákon látott klippek által arcunkba tolt, rágógumi-ízű látszatvalóságot. Bizony, ez Magyarország!

A csatorna egyébként mérhetetlen mennyiségű gyöngyszemet tartogat. Az elképesztően szürreális, avantgárd gengszter raptől kezdve a Hangya Presszó teraszán forgatott bulislágeren át egészen a világ legjobb énekbetétével operáló melankolikus opuszig, van itt minden. Végeredményben persze azt hiszem, mindezek ellenére is muszáj kijelenthetjük, hogy Nélküled címen soha a büdös életben, senkinek nem sikerült még hallgatható slágert írnia.