Vannak dolgok a világon, amik nem változnak. Például mindig lesznek olyanok, akik szeretnének legális keretek közt, nyugodtan betépni. És mivel hazánkban a THC továbbra is az ördögtől való méregnek számít, nem marad más, mint a dizájnerdrogok folyamatosan változó piacára menni az okosságért.
A HHC egy relatíve új vegyület, melyre tavaly figyelt fel a világ, a THC-ra már-már kísértetiesen emlékeztető hatásainak és főként legális státuszának köszönhetően. De mi is az a HHC, miért egyre népszerűbb, és ami a legfontosabb: milyen hatást gyakorol a szervezetünkre?
Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A könyvelőm meg én.
*
(UPDATE: Pár héttel cikkünk megjelenése után a HHC és származékai tiltólistára kerültek Magyarországon. Állítólag a pancsolt bor, az antidepresszáns és a csavarlazító továbbra is legális…)
– Bassza meg, hát én ezt a pangást nem bírom. – fakad ki a könyvelőm a törzskocsmánk teraszán ülve. Pohara alján a maradék langyos sört lötyögteti. Alig két hónapja jött haza Hollandiából. Három hetet töltött kint, de – ahogy ő fogalmaz – már erőteljes honvágyat érez. Mintha egy vérbeli flamand lenne, szerencsétlen módon magyar testbe zárva. A sors csúnyán kicseszett vele, a tulipánok földje helyett ugyanis most itt kell ülnie velem, a húgyszagú betonforróságban párolódva, ahol ráadásul még füvet sem lehet kapni. Érzem a hangjában az erős sértettséget.
– Segíts magadon, Isten is megsegít! – mondom, ő meg szúrós tekintettel néz rám és összeszorított fogakkal köpi az arcomba a választ.
– Én törvénytisztelő állampolgár vagyok! Na meg itthon még azt a homokkal felütött afgán szart is három rongyért szórják, baszod. – Nem vitatkozom, igaza van. Kifizetem két csatornaszagú “kézműves” sört, aztán elindulunk haza.
Két nappal később egy üzenet fogad a Messengeren. Egy fotó, rajta a könyvelőm asztala. Ezer közül is megismerném, senki más nem tűrne meg a házban egy ilyen ízléstelen műmárvány borzalmat. Az asztalon kis zacskókba csomagolt növényi származék, első pillantásra azt mondanám, marihuána. A kép alatt egy üzenet: „gyere át”.
Hát, nem tudom, nem biztos, hogy szeretnék. Azt hiszem, talán most kellene véglegesen törölnöm ezt a kontaktot és soha többé nem felvenni a telefont, ha keres. Ellenben akkor ki számolná ki nekem negyedévente azt, hogy mennyi sápot kell fizetnem Állambácsinak?
– Te normális vagy, baszod? – teszem fel a költői kérdést a könyvelőmnek, aki vigyorogva vár a józsefvárosi bérlakás ajtajában. – ennél hatékonyabb módon nem tudnád a nyakunkra szabadítani a titkosszolgálatot?
– Ne fossál már, baszki! Semmi törvénytelen nem volt azon a képen.
– Leszámítva azt a 25 gramm füvet?
– Be fogsz szarni, haver, de még az sem.
Az igazi rettegés csak ebben a pillanatban szalad végig a gerincoszlopomon.
*
Jamaican Gold, Spice, K2. Ki felejtené el azokat az időket, amikor az ismeretlen vegyi anyagokkal lespriccelt növényi törmeléket füstölőként árulták a gombamód szaporodó herbal shopok? (Én határozottan emlékszem, a témával kapcsolatban megjelent riportom után ugyanis három órát töltöttem a józsefvárosi rendőrkapitányságon, de ez a történet más lapra tartozik.) A lényeg, hogy a legenda akkortájt úgy tartotta, hogy a keverékben található, különböző gyógynövények – citromfű, macskamenta, zsálya meg a fasz tudja – a THC-hoz hasonló, bódító hatást idéznek elő.
Aztán persze hónapok múlva kiderült az igazság a különféle ázsiai laboratóriumokból származó, behatárolhatatlan vegyszerekkel kapcsolatban, és hála az égnek, az úgynevezett „herbál” vagy „biofű” gyorsan kikopott az éjszakából, továbbfejlesztett (vagy épp egészen a csavarlazítóig visszabutított) változatai pedig megmaradtak a legszegényebb és az önpusztításra legelhivatottabb módon fogékony rétegek kiváltságának.
A legális betépés lehetősége pedig továbbra is távoli légvár maradt a magára valamit is adó magyar fiatal számára. Eddig legalábbis úgy tűnt. Egy ideje azonban újabb ígéretes THC-alternatíva tűnt fel a piacon, ami a terjesztők szerint hatékonyabb, biztonságosabb és természetesebb, mint bármelyik agyonhype-olt kamufű volt valaha. Ráadásul teljesen legális. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nemde?
Mi is az a HHC egész pontosan?
– A HHC, másnével a hexahidrokannabinol a tetrahidrokannabinol, azaz a THC hidrogénezett származéka. – mondja fel tudálékosan a betanult szöveget a könyvelőm, és látom rajta, hogy ez nemcsak nekem, de neki is kínai. Szóval maradjunk annyiban, hogy a cucc a kenderből származó THC egyfajta legális alternatívája.
A megfelelő helyeken utánaolvasva persze nem olyan bonyolult a dolog: a HHC a CBD-hez hasonlóan olyan vegyület, amely természetes módon is előfordul a kannabiszban, azonban túlságosan kis mennyiségben ahhoz, hogy a kitermelése költséghatékony legyen. Éppen ezért az okos tudósok kicsit kavirnyáltak a laborjaikban és megoldották azt, hogy a HHC gazdaságos módon előállítható legyen.
A vegyület megalkotása egyébként Roger Adams amerikai kémikus nevéhez kötődik. Adams először 1944-ben állította elő, a Delta-9 THC-hez egy extra hidrogénmolekula hozzáadásával (Meglepő és mulatságos, de ez a hidrogénezési folyamat hasonló ahhoz az eljáráshoz, amely során a növényi olajat margarinná alakítják). Adams a HHC-t a hagyományos kannabisz-eredetű THC-ből hozta létre, manapság azonban a kannabinoidot jellemzően egy olyan eljárással állítják elő, amely az alacsony THC-tartalmú, legális kendert használja alapanyagként. Ez egy többlépcsős folyamat, amely a CBD nyers kenderből történő kivonásával, desztillálásával és por formájában történő izolálásával kezdődik.
Legyen elég annyi, hogy a procedúra során nem a tiltólistás THC, hanem az EU területén is legális kenderből származó CBD szolgál a kémiai reakció alapjaként.
A végeredmény pedig elméletben egy nem (teljesen) szintetikus vegyület (a forgalmazók szerint még a sokszor erős, műanyagos utóíz miatt sem kell aggódnunk). Egyes szakértők szerint azonban a HHC jelentős hasonlóságot mutat a fentebb már említett, szintetikus K2 és Spice nevű anyagokkal, amelyek jó ideje már hazánkban is tiltólistára kerültek.
Szóval azt is mondhatnánk, hogy papíron a HHC semmivel sem tűnik veszélyesebbnek a THC-nál, azonban a gyártók – ahogyan a többi dizájner hulladék virágkorában tették – gyakorlatilag bármit rásózhatnak a fogyasztóra, és semmi nem garantálja azt, hogy az interneten rendelt anyag valóban az emlegetett eljárással készült. Egyszóval, az a 8-10 gramm fű és patronokba töltött vape likvid, amit a könyvelőm asztalán látok heverni, legalább félig-meddig szintetikus, a minőséget tekintve pedig gyakorlatilag orosz rulettet játszunk. Bevallom, ez nem túl bíztató kezdés.
Mennyire biztonságos a HHC?
Érdemes tudni, hogy szinte minden, amit a HHC hatásairól és mellékhatásairól tudunk, csupán anekdotikus jellegű. A HHC-vel foglalkozó cikkek nagyjából 95 százaléka a kenderszármazékokat vagy elektromos cigarettát és likvideket árusító oldalakon olvasható, a hangsúlyt pedig minden esetben a vegyület THC-hez hasonló, euforikus hatásaira helyezik. Csak rendkívül kevés szó esik arról, hogy a szer hosszútávú hatásairól szinte semmilyen tudományos információ nem áll rendelkezésünkre.
A hangzatos ígéretek mellett kevés hiteles hivatkozást találunk, a legtöbb tudományosnak tűnő cikk csak sales bullshit, semmi több. Persze bizonyos kutatások szerint a HHC akár pozitív hatással is lehet az egészségre. Egy 2011-es tanulmány például kimutatta, hogy a hexahidrokannabinol néhány szintetikus analógja „erősen gátolja az emlőráksejtek által kiváltott angiogenezist és a tumor növekedését”. Japán kutatók pedig 2007-ben publikáltak egy tanulmányt, amelyben a HHC ígéretes fájdalomcsillapító képességeivel foglalkoznak.
Fontos azonban tudni, hogy a HHC-termékek gyártói és kiskereskedői nem kötelesek tesztelni termékeiket a hatékonyság és a tisztaság szempontjából, éppen ezért a fogyasztóknak maguknak kell mérlegelniük a vegyület használatával járó kockázatokat. Cserébe termékek csomagolásán minden esetben akkurátusan felhívják a figyelmet arra, hogy az anyag emberi fogyasztásra nem alkalmas. Arra mondjuk, hogy egy HHC likviddel töltött, eldobható elektromos cigaretta hogyan lenne fogyókúra céljából használható, nem igazán tudtunk rájönni. (Talán azért, mert a mai fizetések mellett egy 18.000 forintos kütyü megvásárlása után nem marad pénzünk kajára?)
*
– Jól van, baszod, ez eddig oké. De honnan szerezted ezt a masszív mennyiségű szart?
– Szerinted? Hát fogtam magam, és megrendeltem a neten.
A könyvelőm nem hazudik. Nem az a fajta. Ha valakinek kettőnél több agysejtje van, akkor pillanatok alatt egy tucatnyi olyan weboldalt találhat, ahonnan nagyjából két kattintással rendelhet HHC-t tartalmazó termékeket. Ennek érdekében pedig még a deep web bugyraiba sem szükséges alászállni. Minden ott van a Google találati listáján.
A HHC ugyanis legális, a HHC-termékek palettája pedig ennek tükrében rendkívül széles. A vegyülettel lepermetezett CBD kendervirágzattól az Elf Barhoz hasonló, eldobható elektromos cigarettába töltött likviden át egészen a HHC-s gumicukorig kedvünkre válogathatunk.
Sőt, ma már többféle HHC-variáns is elérhető, elméletileg ugyanis a hagyományos vegyület kevésbé erős pszichoaktív hatást vált ki, mint a klasszikus delta-9 THC. Szóval, akik ütősebb élményre vágynak, már választhatnak a némileg eltérő összetevőkből álló HHC-O és a HHC-P variánsokat. Csak győzze a pénztárcájuk a rengeteg jóságot. A HHC cuccok ugyanis alapvetően nem olcsóak.
Egy gramm HHC-vel permetezett virágzat ára a vegyület erősségétől függően 3500-7000 forint között mozog, még egy 1 milliliter likviddel töltött, eldobható vape pen ára nagyjából 15-18.000 forint. Hogy melyik a kifizetődőbb választás, azt mindenki döntse el maga. Egy gramm kevésbé erős virágzatból jobb esetben is 5 joint hozható ki, míg a könyvelőm állítása szerint egy 1 millis vape pent közel két hónapig használt minden este elalvás előtt. Észrevehetően hülyébb nem lett tőle, ez azonban még nem jelent garanciát arra, hogy a HHC-tól nem butulsz el úgy, mintha a könnyű álom reményében minden esete csavarlazítót szippantanál.
Mennyire legális egy HHC jointot elszívni Magyarországon?
Nos, az általános EU-s szabályozás szerint a CBD termékek, amelyek nem több mint 0,2% THC-t tartalmaznak, szankciók nélkül fogyaszthatók, röviden és tömören szólva legálisak. Elméletben tehát a HHC birtoklásáért és fogyasztásáért sem jár tehát büntetés, hiszen az alacsony THC-tartalmú kenderből készül, ezáltal nem minősül THC-származéknak.
Ha ugyanis egy kő alatt élnél és nem tudnád, akkor elmondjuk neked: hazánkban a CBD egy ideje már akár a kisboltok polcain is elérhető. Fontos azonban tudni, hogy ezek az árucikkek kizárólag étrend-kiegészítőként forgalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy a CBD virágzat már kiesik a pixisből, legalábbis feltételezéseim szerint ez az oka annak, nem kapható egyetlen CBD olajat, sütit és egyéb szirszart árusító üzletben sem a polcról CBD virág. Amihez persze továbbra is problémamentesen hozzájuthatunk a neten keresztül. Hogy hogyan?
A trükk az, hogy a HHC-t forgalmazó webshopokat kivétel nélkül külföldön – többségében Szlovákiában vagy Csehországban – regisztrált címről működtetik. Nagy valószínűséggel a pakk is innen érkezik, ennek ellenére a legtöbb webshop már másnapra történő szállítást is vállal., legtöbb esetben pedig a királyi posta hű csomaghordozói által érkezik a pakk. A CBD alapú termékek birtoklása és fogyasztása pedig ugyebár továbbra sem számít bűncselekménynek.
Ez azt jelenti, hogy (egyelőre) a CBD alapú HHC is legálisnak nevezhető THC-alternatíva.
Kérdés persze, hogy ha egy igazoltatás során egy pakk HHC-s füvet találnak nálunk a rendőrök, mennyire tudjuk kimagyarázni azt, hogy valójában egy legális szubsztancia van a zsebünkben. Nagy valószínűséggel semennyire. Persze az e-cigi likvidhez hasonlóan elfüstölhető, folyékony HHC disztillátum és a HHC édességek sokkal inkább átcsúszhatnak a rostán, mint a HHC-val kezelt CBD tartalmú kendervirágzat.
*
A könyvelőm a holland tartózkodásnak köszönhetően már rutinosan tekeri a jointokat. nem a filmekben látható, vastag kis baseball ütőket, hanem hosszú, vékony elegáns cigarettákat szív. Az alapanyagot három helyről rendelte: egy cseh, egy szlovák és egy osztrák webshopból. Előbbi két helyről a csomag egy nap alatt megérkezett, míg utóbbiról a kiszállítás valamivel több mint két hetet vett igénybe.
Felbontunk egy pakkot és először az tűnik fel, hogy a virágoknak nagyon erős illata van. Ez az illat azonban hamar elillan, és ahogy visszazárt csomagot pár nappal később újból kibontjuk, már kevésbé érezhető. Ennek az oka, hogy a virágokat nemcsak HHC-vel, de terpénekkel is kezelik, melyek a cannabis természetes illatanyagai és az adott típus jellegzetes illatát adják. Ezek kivonatolt formában több webshopban is megvásárolhatók és HHC likvidek többsége is természetes terpének hozzáadásával készül.
De most jöjjön a tízmilliós kérés: működik-e a HHC?
Rövid leszek és tömör: igen. A könyvelőm legalábbis állítja, hogy a HHC és a HHC-P határozottan működik. Ellenben a hatás és az intenzitás sok dologtól függhet.
A jegyzetei alapján a 20-25 százalékos HHC oldattal lespriccelt CBD virágzatból nagyjából 0,3 gramm mindössze egy kellemesen nyugodt állapot eléréséhez elegendő. Az 50 százalékos változatból ugyanennyi már egy kevéssé intenzív pszichoaktív hatást is eredményez. A 99 százalékos tisztaságú HHC vape likvid esetében azonban 3 slukk már elég az erős, THC-jellegű élmény eléréséhez. A HHC-P vape penből mindössze egyetlen, jó nagy slukk is elég ahhoz, hogy beinduljon a buli.
A könyvelőm jegyzetei szerint a HHC a vegyület fajtájától függetlenül sokkal inkább az Indica kenderfajták hatásaihoz hasonló élményt produkál. Relaxál, leültet és nagyon jól alszik tőle az ember, másnap pedig kipihenten ébred. A kreativitás és a koncentráció növelésére kevésbé alkalmas, habár, a neten olvasható beszámolók változatos képet mutatnak. Akadnak olyanok is, akik kifejezetten energikusnak érzik magukat a HHC használata után. Egyszóval úgy látszik, a hatás nagyban függ az egyéntől, és talán attól is, hogy ki, hol, milyen körülmények közt és miből állította elő a vegyületet.
A könyvelőm azt mondja, hogy számára az egyetlen negatívum a HHC esetében a műanyagra emlékeztető, szintetikus utóíz, amit a vape penbe töltött likvidek esetében a rendkívül erős ízesítéssel próbálnak a gyártók elnyomni. A legtöbb esetben ez – ahogy már említettem – terpénekkel történik, hogy a gőz íze bizonyos marihuánafajtákra emlékeztessen, de egyébként a legtöbb webshopon a szánk ízéhez passzoló erdei gyümölcsös, cukorkás vagy csokis kekszes HHC patront is vásárolhatunk.
Egyszóval tény és való, hogy a HHC működik. A megfelelő dózisban valóban a THC-hoz hasonló hatásokat produkál (és itt hangsúlyoznánk, hogy csak hasonlót). Azt is mondhatnánk, hogy a szegény ember THC-ja, ha egy adag HHC-vel lespriccelt CBD-s rög nem kerülne akár kétszer annyiba is, mint a valódi fű.
Azok számára persze jó vásár lehet, akik forrás hiányában csak a szürkezónás dizájner cuccokhoz tudnak hozzájutni, ám a patkányméreggel lefújt dohánynál valami hatékonyabb (és talán biztonságosabb?) dologgal szeretnék kiütni magukat. A kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a hosszabb távú használatért cserébe milyen árat kell fizetnie a felhasználóknak? Illetve a delta-8 THC-hez hasonlóan mikor kerül majd a HHC is tiltólistára?
A könyvelőm mindenesetre azt mondja, bízik abban, hogy ez nem a közeljövőben fog bekövetkezni. Vagy ha igen, akkor csak azért, mert a HHC-vel ellentétben már rengeteg klinikai vizsgálaton és több ezer évnyi emberi fogyasztás után hazánkban stabilan tiltott THC legalizálása lesz a lesz a cél. Szép álom, mondom neki, és jó éjszakát kívánok, mert látom, hogy néhány slukk után teljesen betompult ettől a szartól, és nincs kedvem vele tovább beszélgetni…
*
És a végére egy kis érdekesség: vajon képes-e kimutatni a drogteszt a HHC használatát? Mivel ezzel kapcsolatban nem találtunk megbízható információt a neten, így gondoltuk, az a legjobb, ha mi magunk járunk utána.
A cél érdekében kétfajta drogtesztet vásároltunk, egyet kifejezetten THC-ra és CBD-re, egyet pedig különböző szintetikus kannabinoidok kimutatására. Mivel (mint később kiderült) az utóbbit kifejezetten JWH-származékokra tervezték, így az egyértelműen negatív eredményt hozott. Boldogabbak nem is lehettünk volna. Viszont meglepő módon az előbbi is tiszta jelzést mutatott.
Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy bizonyos tesztek ne mutatnák ki, ha rendszeresen vagy alkalomszerűen HHC-t fogyasztunk. Az okosok szerint ugyanis míg a THC THC-COOH-ra bomlik a szervezetünkben, addig a HHC-ból HHC-COOH lesz, ezek a vegyületek pedig könnyen összetéveszthetők egymással, hiszen szinte teljesen azonosak.
Sokaknak tehát szerencséje lehet és átcsúszhatnak a teszten, míg mások a használat gyakoriságától és mennyiségétől függetlenül is simán belebukhatnak a dologba. Amennyiben tehát nem szeretnénk kellemetlen szituációkba keveredni, a legbölcsebb döntés, ha a félig-meddig legális és az illegális tudatmódosító szereket egyaránt messzire elkerüljük, és maradunk a jó öreg, csatorna ízű csapolt sörnél, a kis keserűnél, a másnaposságnál, meg persze a kellemes, mára már nemzeti minimumnak számító májzsugornál.
A Keszon.hu főszerkesztője, az Entropláza irodalmi magazin szerkesztője. Író, újságíró, copywriter, japanofil.
