Mentünk egy kört Budapesten, hogy megnézzük, miként kampányol az utca embere az április 8.-án esedékes választások előtt. A nép a lehetőségek ellenére kevésbé hallatja a hangját mint mondjuk nyolc éve, és nem is annyira kreatív, mint a magyar politika fénykorában volt. Nem reprezentatív jellegű fotóriportunk következik.

Egy közel két órás budapesti séta során nagyjából arra az eredményre jutottunk, hogy a fekete alkoholos filctollal esetlenül választási plakátokra firkált hitlerbajusz még megy ugyan, de azért kevésbé menő, mint nyolc, vagy akár tizenkét évvel ezelőtt volt. A pártok fizetett aktivistáin kívül keveseket mozgat meg a politikai cselekvés, az önjelölt utcaművészek pedig leginkább a kormánypártot, valamint a Jobbik jelöltjeit gyűlölik.

A nyolcadik kerületben Dúró Dóra plakátjain például elterjedt gegnek számít a politikusasszony vezetékneve által kínált lehetőségek kihasználása. Persze, valahogy meg tudjuk érteni, hiszen mi magunk is érezzük a magas labdát, de azért valljuk be: lecsapni azt meglehetősen proli és gyerekes. Sem az óvodás szintű “Túró Dóra”, sem az alább látható, kevésbé szalonképes, alább látható változat nem mondható az eredetiség csimborasszójának.

Belefutottunk azonban néhány igen érdekes, már-már a politikai street art határait feszegető megnyilvánulásba is. Érdemes a technikára és a megoldásra is figyelmet fordítani, hiszen a vegyes technikával dolgozó “művész” az éj leple alatt időt és energiát nem kímélve varázsolt igazi saria-menyecskét a Jobbik jelöltjéből, a festékszóró mellett ollót és fekete, öntapadós papírt is alkalmazva. Itt érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a fekete nikáb applikálásához az alkotónak az adott villanypóznát is meg kellett másznia, tehát egy valóban elszánt, mindenre képes aktivistával lehet dolgunk, aki valljuk be, legalább némi kreativitásra vall.

A lelkes pártkatonák természetesen az egyébként totálisan impotens és cselekvőképtelen baloldalt sem kímélik. Az alább látható, faszorrú Gyurcsány-démon a Blaha Lujza tér környékén riogatja a választópolgárokat, arra biztatva mindenkit, hogy “csináljuk meg” együtt, újból az egész országot. Úgy, ahogyan egyszer, 2006-ban már sikerült.

Akadnak persze olyanok is, akik még ahhoz is lusták, hogy filctollat ragadjanak és az éj leple alatt pingálják tele hitlerbajuszokkal és napszemüvegekkel a számukra unszimpatikus jelöltek pofázmányát. Ők inkább sötétben bujdosó ellenforradalmárok módjára, előre gyártott címkékkel operálnak, és egyetlen mozdulattal próbálják meggyőzni az utca emberét arról, hogy egy adott politikus nem feltétlenül mond igazat. Abból a bizonyos szempontból persze célszerű az alább látható matrica használata, hogy jelenlegi helyzetben bármelyik párt bármelyik jelöltje esetélben különösebb hezitálás nélkül alkalmazható.

Zárólel nyitva: Ha már a matricánál tartunk, engedjék meg a kedves olvasók, hogy az aktuális körképbe ezt a rendkívül lényegre törő csodát is idecsempésszem, amit négy évvel ezelőtt fotóztam Debrecen belvárosában. Hol vannak most az ehhez hasonló, őszinte indulatok, s az utca emberének vasökölként odacsapó, nyers aktivizmusa? A fasorba’ se! Zárójel a kép után bezárva.

Az elvakult pártkatonáknál egyébként egyetlen irritálóbb csoport létezik ma Magyarországon, az pedig nem más, mint a militáns vegánok szektája, akik a hitgyülisekhez és a szcientológusokhoz hasonlóan mindenben –de tényleg, szó szerint mindenben– képesek meglátni az esetleges potenciált a térítésre.

és ha már az előző fotóval tettünk egy rövid kitérőt a politikai mocskolódás fertőjéből, érdemes azt is megemlítenünk, hogy nem feltétlenül csak lángoló gyűlölettel és egymás pocskondiázásával lehet ám találkozni a főváros utcáin. Valakit például olyannyira képes volt meggyőzni Moldován György, LMP-s képviselőjelölt leginkább egy volt SZDSZ-es pszichiáterre emlékeztető arcberendezése, hogy a körút több pontján is a szeretet nemzetközi jelképét pingálta a politikus kopaszodó burájára. Kinek a pap, kinek a papné ugyebár.

Ja, és hogy mi a helyzet a kormánypárttal? Hát, a legújabb “STOP-kampány” összefirkált plakátjaiból legalább nyolc-tíz variánst fel tudnánk mutatni, azonban ezek nagy része kimerül az Orbán-família különböző tagjainak megállítására felszólító verziókban. Viktor, Ráhel, Tiborcz, stb. Fogjátok vissza magatokat, s jó keresztényhez híven ne lopjatok! Ugyan igaz, ámde a végletekig unalmas. Helyettünk inkább álljon itt eme egyetemes kinyilatkoztatás, melyet talán az idei kampány egyik legtárgyilagosabb, és egyben legudvariasabb vandálja firkált a Lurdy Ház előtt álló kapcsolószekrényre.

“Tisztelt Választópolgár!…

… Köszönjük szíves figyelmét!”