Valaki üljön a szobabiciklire! – avagy az óbudai punkok megkenik Óbudát

Hamarosan napvilágot lát az óbudai illetőségű art-punk vonósnégyes, a Döbbenet első, Párolog a Szeretet címre keresztelt kislemeze. Eme jeles alkalom előfutáraként a banda száraz sajtóközlemények helyett egy igazi, velős tárcával örvendeztette meg szerkesztőségünket, mellyel egyaránt bepillantást nyerhetünk a zenekar életébe és az óbudai panelrenget gyönyörű hétköznapjaiba is.

11-12 éve zenélek különböző kétes hírnevű, felemás sikerű zenekarokban. Egy időben azt hittem, minél többet áll a színpadon az ember, majd annál kevesebb pénzébe kerül a dolog, de sajnos rá kellett jönnöm, ez aljas hazugság. Ráadásul ahhoz, hogy az embert komolyan vegyék, rengeteg dolog szükségeltetik.

Itt van például egyből a fotózás.

Előre beállított pózokban, mereven magunk elé kell nézni. Sármőrnek kell lenni és az sem baj, ha kívülről azt a látszatot keltjük, hogy még élvezzük is a dolgot. Az utcai fényképezés különösen frusztráló, pláne, ha az embernek olyan Som Lajos-lelkülete van, mint nekem. Tehát megírja a számokat és a színpadon szépen eljátssza őket. Nem az a tipikus frontember alkat és már attól zavarban van, ha a történelmi kattintás közben elhalad mellette egy életunt Kádár-csontja.

A másik problémakör a megfelelő környezet kiválasztása. Ugyan, hány tonna zenekart láttunk már, akik erdőkben, mezőkön meg elhagyott gyártelepeken fotózkodtak? Csupa közhely és jól bejáratott sablonok tömkelege az egész. A sors viszont ügyesen fintorodik. A Döbbenetnek megadta azt, amit másoknak talán soha sem fog:

A LOMTALANÍTÁST.

Ezt az izgalmas és ciklikus időszakot először 2012-ben éltem át ebben a csodálatos városban, mikor a reggeli kávémat szopogattam az erkélyen. Amint letekintettem, láthattam, hogy a szeméttengeren minden a dögre gyűlt cigánygyermek a maga Szemét Moby Dick-jét keresi. Életemben nem láttam ekkora halom tárgyi mocskot működő lakóépület körül, és ők ott álltak, túrtak, gyöngyhalásztak az elmúlás fenekén. Ebben az évben viszont mi is ráfutottunk egy moslékzátonyra, de írhatnék akár oázist is. Ó, mennyi kincs! Te jó ég! Áron, a dobosunk kapott az alkalmon, és mint egy megőrült dragonyos tiszt parancsolt minket rohamra.

– VALAKI ÜLJÖN A SZOBABICIKLIRE!

Én pedig jó katona módjára betörtem a kiselejtezett paripát.

Az eszközök indokolatlan összevisszasága, a látszólag összeegyezhetetlen dolgok kannibalista összevarrása a nagybetűs Tárgy kollázsa, rajta négy punkzenésszel. A fotós hölgy, Szaffi már izzította is a gépet, eközben aggályát fejezte ki a közeledő hollókkal kapcsolatban. A háttérben ugyanis megjelentek a tulajok. A két cserzett arcú cigányember anyai vadsággal védte alkalmi gyermekét. Először arra gondoltam, hogy én most fogom magam, és elkarikázok a próbateremig.

– Mindjárt végzünk! Elnézést! – mondta Szaffi –

– Semmi gond uram. Nyugodtan. – szeretett meg minket hirtelen nemzetalkotó bajtársunk –

Türelmesen kivárták a végét, majd elnézést kérve, modern kultúremberekként távoztunk.

Egyikük azonban utánam kiáltott.

– Elnézést uram!

– Parancsoljon!

Ősi szabály ugyanis, hogy nem futunk el, ugyanakkor ne feledjük: kérdezni azért még mindig szabad! A többiek tisztes távolságból figyelték a születő dialógust.

Fekete, koszos arcából egy tekert cigi lógott. Láthatóan egész álló nap a telepen vadászott, hogy befektesse ezt a sok szart, amit talált.

– Segítsük már ki egymást! Nem tudna adni egy kis aprót?

– Dehogynem! – mondtam éltesen és a zsebembe nyúltam – Itt egy kétszázas uram.

– Köszönöm uram! Maga nagyon rendes ember.

Mi köszönjük a türelmet.

– Jó szórakozást estére. Szép napot!

– Maguknak is! Maguknak is…

A többiek röhögve álltak az utca másik felén.

– Mi van? Megkentem őket 200 forinttal! Így kell helyet foglalni fotózásra. Egyik zsebemben a lakáskulcs, másikban a kenőpénz. Na, menjünk. Kenjük meg a kocsmárost is!

Állítólag Óbuda polgármestere, Bús Balázs ezután felrakott egy Clash lemezt az irodájában és elmorzsolt egy nehéz könnycseppet.

(A Döbbenettel élőben legközelebb december 15.-én, a budapesti KVLT-ban találkozhattok, a Rózsaszín Pittbull, a Guruzsmás, valamint a Lepra zenekarok társaságában.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *