Utolsó érintés | Csók és Könny / Döbbenet / Guruzsmás (KVLT, 2018. 03. 03)

avagy felejthetetlen születésnap a „Fénylő Adolf” utcában

Csalódtam a MÁV egzotikus utakért felelős részlegében, mivel egész úton nem telepedett körém egyetlen soktagú cigánycsalád sem, hogy szaréhugyé’ eladjam nekik szegényes földi javaimat.  Ezért a kétezer-nyolcszáz pezetáért legalább egy kósza dzsipóra futhatta volna, aki kiveszi a kezemből a könyvet, vagy belehallgat a fülembe duruzsoló mp3-ba, esetleg okostelefonján bulát rázó füstifecskékkel traktál – Jó mi? Ezt nézzed, hogy tekeri a picsát! De semmi. Az elmaradt nulladik típusú találkozásért elmorzsolok egy könnycseppet Mulder ügynök oltárán.

Cserébe a Délinél egy csöves pályázik félig elszívott cigimre – Grazie! – hálálkodik a digólelkű. Prego – igazán nincs mit, Gianni! A Batthyány téren futunk össze Bencze úrral, negyedórás finommotoros szöszmötöléssel elővarázsolunk egy-egy koffeinadagot a dohányboltos kávégépből, aztán irány a kies Békás. A spagetti alatt már forr a víz, mire Dajka mester és Schillinger úr befutnak – Gábor Gábor a panelházban! A teli gyomor savtermelését egy-két fröccsel felhígítom, aztán nekilódulunk a koncerthely felé vezető rögös útnak.

Olyan korán van, hogy zárva a pult – vagyis sört ugyan lehet kapni, de a fiatalember a kisfröccs bekeverését nem vállalja. Azt majd a kislány, ha megérkezik. Biztos speciális az arány. Úgy tudom, egy az egyhez, de ki tudja, itt mi a módi? A Guruzsmás frissen nyomott matériából kapok egy tiszteletpéldányt a borítórajzokért cserébe. Nem akarom a saját portékám dicsérni, elvégre a lényeg a hanganyag, de azért baromi jól néz ki, na!

De rohadt korán van még! Az előttünk álló több órát a pultnál álldogálva és a bejáratnál bagózva próbáljuk tartalmasabbá tenni. A jól felkészült Schillinger úr megszámlálhatatlan mennyiségű szóviccet hozott magával egy láthatatlan, feneketlen kukazsákba tömve, időről időre előkap belőlük egy szörnyszülöttet. Annyira fel vagyunk dobódva a viszontlátás örömétől, hogy képesek vagyunk fennhangon röhögni a legrosszabbakon is.

Végre megérkezik a pultos hölgyemény – valóban egész kicsinyke lány. Azonnal rávetem magam a gazdag borválasztékra: folyó vagy minőségi. Drágállom a minőségit, de a másik nincs, úgyhogy kénytelen vagyok az üvegesre szavazni. Azt hiszem mégis a szóda a legdrágább a műanyag pohárban. Mert az üveges bor is csak Varga – ami ugyanannyi szőlőt látott életében, mint a jó öreg Koccintós és rokon nemzetségei. Ha nem keverem talán nem lesz baj. Az egri különítmény bátrabb vizekre evez, mert a vaskos választékból kiszúrják maguknak a Bumli Rum fedőnevű csodát, be is vernek párat, mivel zsebeikben kifakult a kommersz vodka-narancslötty koktél. A szájukból áradó sütőrum-szagtól kezdem úgy érezni, hogy két jól megtermett sportszelettel beszélgetek. Ambrózy úr ingatag terve, hogy egész este a backstage-ben bujkál, s így talán sikerül zökkenőmentesen végigdalolnia a műsort. Nehéz lesz, elvégre ma kb 100 punk akarja majd egyszerre leitatni, szó szerint.

Megnyitják a várkaput, gyűlni kezd a nép, Aberrált atya nemsoká kezdi a celebrálást. A projektort is ő kezelheti, mert az egyik pillanatban egy pucér asszony torkát vágják át nagytotálban, a csordogáló vérpatak utáni snitten egy orbitális fasz kacsint a gyanútlan nézőre, majd egy kutyafejű véglény vonaglik újabb fedetlen csöcsök fölött, aztán megint maszturbálnak. Csókoltatom a mozigépészt! A színpadon csörömpölni kezd a Döbbenet.

A nemrég napvilágot látott anyagot maradéktalanul eljátsszák a fiúk, közben György úr a színpadról balerinaként leszökkenve valagba rúg egy ragasztótól túlpörgött kölköt. Igazgatni kell a közönséget, mi a helyes műkedvelés rendje! Azon kapom magam, hogy húsz perc vigyorgástól rámerevedett arcomra a mimika. Az ügyesen leadott műsor végén egy új szerzeményt is eljátszanak – jó tudni, hogy izzik még a vas a kohóban.

Fotó: Kékes Szaffi (album ide kattintva)

Ennyi ember nem akarhat egyszerre hugyozni! És mégis. Amíg parkolópályára állítanak, kisfröccsel ütöm el az időt, és a közben befutó ismerősökkel beszélgetek a dohányfüstös friss levegőn. Takonyszerű arckifejezést viselő helyi erő lép hozzánk. Kifinomult „helósziahelómiújság” nagymonológgal kezd, miután Shakespeare csecsét kiköpi a flaszterra. Egyszer csak a visszautasítás sértettségétől hajtva vetélytársat fedez fel bennem: „És a kalapos köcsög, az nem zavar?” Há’mondom: azért azt tudod öcsém, hogy a köcsög kicsit erős volt, nem? Összefolyó szavaiból úgy veszem ki, ha verekedni támadna kedvem, ő itt lesz a közelben. A farzsebemben lapuló bicska úgy üvölt a tettvágytól, majd megsüketülök, de győz felette a féljózan ész: Nem ezért jöttem, öreg. Valamit dörmög a parfümös borosta alatt. Gondolom, hergelni próbál, miközben visszatámolyog a haveri körbe. Álmában majd csenget egy picit.

Együtt masírozok a nyájszellemmel a faszverő vetítővászon mellet, s lám: a Csók és Könny megkezdte a műsort. Frissen éled a nosztalgia-érzés. Mintha megint 2004 lenne, Balatonbogláron, vagy 2007, Gödöllőn… régi idők. Ezúttal nem nyomakodok az első sorba, megelégszem azzal, amit mások feje fölött látok. Dajka úr tízévnyi szünet után teljes erőbedobással veti magát a pogózó fiatalok tömegébe. Ahogy látom, mindenki tudja kívülről a szövegeket. Én is szinkronban kiabálok György úrral néhány nevezetes sort. Hiába, no: ezek húzós nóták! Akkor is azok voltak, és nem koptatta el őket a tizenpár év távlata. A műsor második felét az Érdekfeszület egyveleg teszi ki, eszembe jut, milyen laktató a darált hús, és hogy a sajt szintén isteni…aztán megint pisálni kell.

Fotó: Kékes Szaffi (album ide kattintva)  <a fotón a főszerkesztő urat is elrejtettük, aki megtalálja, kap egy pofont.>

A Guruzsmás kezdése előtt kásásan sűrű lesz a hangyaboly, kezdem elveszteni az időérzéket. Lehet, hogy ebben a töménytelen mennyiségű fröccs is közrejátszik. Közben a pici leányka varázsol folyóbort valahonnan, úgyhogy áttérek a költségtakarékra. Egy ismerős állja a következő poharat, úgyhogy elkalandozok a ködös információerdőben, ami az antiszociális hétköznapok után kicsit szokatlan élmény.

Miből legyen a fröccs? – fordul hátra cimborám a pulttól – Miből, há’ borból bazmeg!

–könyököl ki Sigmund a számon. Úgy tűnik, valahol az Érd-Kelenföld tengelyen, az ott nyílt tér-időkapun áthaladva lenyeltem Freud mestert, aki most kezdi szűkösen érezni magát a testem börtönében, és velős kinyilatkoztatás formájában hagyja el a cellát. Azt hiszem, berúgtam picit. De inkább ez, mint a porcelán fölötti üvöltve hányás.

Timúrék fölkászálódtak a deszkákra, kezdődik a záró produkció. Itt már szellősebb a nézőtér, kopik a lelkesedés. A bal sarokból figyelem, hogy váltja föl a fültágítós-raszta-tarajos tömeget három hosszú haját lobogtató bőrgatyás figura, meg némi kíváncsi keménymag. Jó az alapanyag, már ami a hangládát illeti. Erősen megváltozott a zene képe az elmúlt évben, a hosszú, instrumentális elszállásokat és hangorkán transzélményt felváltotta a költők szavai köré font, dalszerűbb szerkezet. Ettől még ütős a matéria. Ambrózy úr meditatív állapotban kántál, ha nem lennének a hangosítás ragacsos rögei, flottul menne a produkció – sajnos látszik, hogy nem hallják egymást rendesen a fiúk, Áron szinte szemmel követi az eseményeket a dob mögül, a kaval a dal felénél elhallgat, a brácsát pedig csak az avatott fül képes felfedezni. Vagy csak rossz helyen állok. De nem hagyom ott a biztos támaszt, attól tartok, az egyensúlyérzékem nem képes megbirkózni az ingatag gravitációval. Becsúszik némi improvizáció, teljes elszállással a végén – na ez horzsolt! Alkalmi gruppi szegődik a kontroll ládához, aki az egyik fiatalember szerint úgy mozog, mintha minden oldalról átjárná a fasz. Találó. A ráadásnóta újrajátszás, úgyhogy még a vége előtt megyek a következő fröccsért. Fárad a test, fárad az elme.

Honecker Bazsuval beszélgetünk a pultnál, Gábor-Gábor, az egri sziámi ikerpár teljesen artikulálatlan állapotban kering a teremben, mint szar fölött az őszi légy – de csodák csodájára mielőtt útra kelnek (hogy Dajka mester belehányjon a jeges Dunába) még elköszönnek a hátramaradóktól. Erre se mostanában volt példa! Szokásos részeg irodalmi és zenei eszmefuttatások röpködnek a pult körül, miközben beverem a mai nagyon sokadik kávét, hogy kibírjam az utat Békásra. Egy gipszes kezű vérző ujjú kölköt kérdezgetek, mi a csöcs lelte az ujját – „Hát látom, hogy az a köcsög veri a haveromat, aztán elkezdtem ütni a gyökeret,mert hát ne üsse már…aztán ahogy nyomom ki a szemét, nem átharapta az ujjam?”  Na ez gyönyörű!

Lassacskán mindenki olajra lép. Milyen igazuk van! Végül nagy nehezen minket is kiraknak a helyről. Legalább annyira örülök neki, mint a testes kidobó. Aztakurva, ez az ember tizenpár éve is böszme nagy állat volt… de tudta fokozni… és a buszra sem kell várni, ott terem a semmiből. Timúrt ébren tartani a tömegközlekedésen nem kis feladat, de rutinból megoldjuk Sára asszonnyal. Nem tudom, kinek az ötlete volt négykor még egy üveg bort venni. A negyediken kipattan a dugó a palackból, közben Timúr életre kel, üvölt az Én József Attila lemez a hi-fin. A nap karistolja a budai dombot, mire eldőlünk, mint a rohadt nád… vajon mostam fogat? Mostam… tényleg vannak még csodák.

Nem tudom, hogy bírtam három óra múlva lábra állni, de sikerült. Átöblítem a szájüreget, hideg víz a tarkóra, aztán életre bökdösöm házigazdámat, ugyanbiza erisszen ki az ajtón, jelenésem van a város túlfelén, mielőtt újra a MÁV karjaiba vetném magam. Egy koszos jegyzetfüzetbe próbálok körmölni, de a Helikopter lakópark aszfaltját nem erre találták ki. Inkább hasonlít Braille-, mint zsinórírásra a végeredmény. Hagyom a faszba’… majd megoldom a vonaton. Ha a többiek nem akarják megírni esetleg… bár ahogy Dajka mester elköszönt, erre kicsi az esély.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.