Szenvedélyből, dühből, bánatból és indulatból, de írni kell!

Olvasom a mai Magyar Nemzetet, és habár a kérdés meglehetősen visszás, azért alapvetően mégis rendkívül kellemetlen érzés szorongatja a torkomat.

Azon gondolkodom, hogy a magyar sajtó jelenleg nem több, mint zsíros pénzeszsákok és hatalmaskodó üzletemberek olcsó játékszere. Azt is mondhatnám, hogy egy teleszart homokozó, ahol az egymást alapvetően gyűlölő, szadista gyerekek egyesítik erőiket abból a célból, hogy lenyomják a torkunkon a kutyaszaros műanyaglapátot. De inkább nem mondom. Maradjunk annyiban, hogy a még létező lapok jelentik az elkopott játéktáblát, az ott dolgozó újságírók pedig az ide-oda tologatható, fröccsöntött, színes kis bábukat.

Hivatalos napilapnál (vagy hírportálnál) napjainkban egyenes gerinccel dolgozni tulajdonképpen majdhogynem egyenlő a lehetetlennel. Független sajtó ugyanis ugyanúgy nem létezik, mint ahogyan a szubjektív újságírás is csupán afféle hangzatos, tündérmesébe illő kitaláció.

Addig ugyanis, amíg nincsenek pártoktól, oldalaktól és alapvetően hatalmi érdekektől függetlenül létezni képes, pénzügyi szempontból önálló szerkesztőségek, sajnos bele kell nyugodnunk abba a meglehetősen kellemetlen ténybe, hogy a hivatalos újságírást egyik oldalról a jelenlegi, másik oldalról pedig az egykorvolt hatalom zsíragyú pénzemberei vágják röhögve partiba és közben gurgulázva, fröcsögő nyállal próbálják túllicitálni egymást, épp kinek nagyobb a farka. Az újságírók (meg az olvasók) pedig a szerszám rossz végén állva csak nyelnek, nyelnek tovább kitartóan.

A független sajtó fogalmát persze sokan hajlamosak félreértelmezni, és csupán a mindenkori kormánytól függetlenül működő lapokat érteni ezalatt.

Mindent, ami nem ún. lakájmédia. Akkor azonban, amikor azt mondom, hogy sokkal nagyobb szükségünk lenne egy független hangra, mint az elmúlt három évtizedben szinte bármikor, ennél sokkal, de sokkal többre gondolok: a mindennemű hatalomtól való, teljes elszakadásra. Naiv, anarchista álomkép lenne? Könnyedén meglehet.

Félreértés ne essék, nem tisztem, hogy kongassam a vészharangot, és nem is szándékozom így tenni, hiszen nem lenne értelme. Teszik ezt helyettem mások elég erősen, sok esetben észérvek helyett érzelmekre és saját, sziklaszilárd politikai meggyőződésükre támaszkodva.

Személy szerint a Magyar Nemzet halálát a körülmények ellenére is sokkal inkább tartom sajtótörténeti veszteségnek, mintsem politikai jellegű szerencsétlenségnek. Persze egyszerű hazugság lenne azt állítani, hogy a hazánkban jelenleg politikai fronton zajló eseményeknek ehhez nincs köze, vagy alapvetően nem azok lennének a gestapo vegzálását és az orosz rémuralmat is túlélő lap haláláért. Azonban érdemes kiemelnünk, hogy eme szerencsétlen fordulat sokkal inkább értelmezhető egy leáldozóban lévő kultúra, a nyomtatott sajtó kultúrája végpontjaként. Szomorú ugyanis, de tény, hogy a nyomtatott sajtó egyszerűen képtelen lépést tartani az egyre inkább felgyorsuló világgal, a digitális médiapiac által kínált lehetőségekkel.

Sajnos tény, hogy a pénzen kívül máshoz nemigen értő üzletemberek, akik az elmúlt években viaskodó, rossz testvérek módján osztották fel egymás közt a nemzeti médiát, az általuk üzemeltetett lapokat egyszerűen átgyúrják a mindennapos propagandagépezetbe illeszkedő, veszélytelen alkatrészekké, amiket, ha nincs rájuk tovább szükség, egyszerűen sorsukra hagynak. Elzárják a pénzcsapot és magára hagyják elvérezni a rosszul tejelő haszonállatot. Online esetében a változás alapvetően egyszerűbb és kevésbé költséges.

A print meg lassan csak a pénzt viszi, tehát mennie kell.

Az emberek többsége ráadásul még mindig képes abban a tévhitben élni, hogy az újságírás nem több egyszerű, tanórákon elsajátítható szakmánál, melyet az ember egy diploma megszerzése után jóravaló iparosként művelhet. Aztán ha kihullik a rendszerből, jön a következő névtelen, arctalan, betanítható dolgozó, hogy minden haladjon tovább a régi kerékvágásban. Lehetünk persze iparosok, csak ebben az esetben nem árt megjegyezni, hogy az egyenes gerinc, mint olyan, alapvető luxusnak számít a szakmán belül. A tartás roppant rizikós és megélhetési szempontból egyáltalán nem kifizetődő tulajdonság a zsurnalizmus piacán, ahol napjainkban mindenki próbál a függetlenség és az objektivitás leplével takarózni, de mégis kilóra mérik a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet. Na meg érdemes ilyenkor emlékezni a jó öreg Thompson doktor szavaira is:

“Az újságírás se nem szakma, se nem üzlet. Menedék a frusztráltaknak és a beilleszkedni képteleneknek – lepattant kiskapu, ami az élet mocskos oldalára, egy ótvaros, húgyszagú rejtekhelyre nyílik, és hiába szögezte be a körültekintő gondnok, maradt elég hely ahhoz, hogy meghúzhassa magát egy-egy szeszkazán, és békésen rejszolgasson, mint a csimpánz az állatkerti ketrecben.”

Lehet persze életforma így is meg úgy is, a lényegen nem változtat. Tökmindegy hogy pártnak, oligarchának, médiamágnásnak, így vagy úgy, de kollektívan meg kell hajolni, térdet kell rogyasztani, és nyelni, tűrni kell a megaláztatást. Tűrni kell, hogy skatulyáznak, ide-oda tologatnak, könnyedén lecserélhető, eldobható, olcsó árucikként bánnak az emberrel, és egyik napról a másikra lehetünk áldozatok.

Szomorú, de ez van.

Objektív újságírás nem létezik, de független sajtó, az talán még létezhet, ráadásul éppen ebből a tényből fakadóan. Szubjektív hangok tarka kánonjára van szükségünk. Ha kell, akár arra, hogy egyetlen lap hasábjain több oldalról több megvilágításban lássuk több igazság formájában ugyanazt az egyetemes valóságot. Hogy egyik pillanatban hevesen bólogassunk, a másikban pedig fejünket csóválva ösztönözzön minket egy adott írás, vagy bármilyen egyéb tartalom vitára, párbeszédre.

Erősnek lenni, megmutatni, hogy lehet másképp, hogy kell is másképp. Addig, amíg van rá lehetőség.

Szenvedélyből, dühből, bánatból és indulatból, de írni, írni kell. Egyenes gerinccel kiállni, és kimondani az igazságot. Annak tudatában, hogy bármit is gondolunk, tulajdonképpen nincs igazság.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.