Az elmúlt pár év során sikerült rájönnöm arra, mi az, ami egy tüntetést még a félárbócon lógó vörös zászlóknál és a Vona Gáborból kiábrándult, fogatlan kriptokomcsi nyuggereknél is jobban tönkre tud vágni. G Ras, RasTaphant, és a Kozmosz zenekar.

A hozzájuk hasonló, pátosztól csöpögő, önjelölt ál-értelmiségi trubadúrok, akik unalomig ismert közhelyekkel és kínrímekkel próbálnak a dühödt tömeg élére állni és utat mutatni az ellenállásnak.

A probléma azonban az, hogy szar zenével nem lehet forradalmat csinálni. Az kell, hogy a prosztó riffek üssenek, mint a buszkerék. Nyers erő, energia, és egészséges suttyóság! Ezek az igazán jó, uszító muzsika ismérvei!

Éppen ezért hoztunk nektek 5 olyan dalt, melyek hatására még nekünk, megrögzött fotelforradalmároknak is kedvünk támad néha utcaköveket hajigálni, rendőrt verni, meg könnygázt nyelni.

Széplelkű rasztagyerekek, vigyázzatok, mert a molotow-koktél már gyullad! Íme:

Clash: White riot


A Clash alapvetően az egyik leglangyibb zenekar azok közül, akiket gyerekkorom óta kedvelek. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy Strummerék forradalmi himnuszok komponálásában nagyon is erősek voltak. Elég például az I Fought the Law-ra, vagy a London Calling-ra gondolni, meg hát ugye itt ez a csodálatos szerzemény is, egyenesen ’77-ből, ami így cirka 40 év távlatából is betalál. Képes arra, hogy felpezsdítse az ember vérét és meghozza a kedvet egy jó kis utcai rendzavaráshoz. Gyerünk hát, előre mind, fehér srácok, törjenek a kirakatok, lángoljanak a szemetesvödrök!

The Exploited: Fuck the System

Erős váltás, amire a legtöbben most nyilán csak legyintenek, mondván, az Exploited igazi kannás proli szarság. Ebben részben egyet is kell értenem veletek. DE! Épp ezt szeretem bennük leginkább. Azt, hogy a munkásságuk nagy része csupán abból áll, hogy egy pásztorpitével teletömött arcú, részeg, tarajos csávó érthetetlen akcentussal ordibál nagyon mérgesen a mikrofonba, miközben a háttérben valaki porszívózik, meg kardokat kovácsol. Tele van értelmetlen dühvel és frusztrációval, és éppen azért annyira jó, amennyire. A gerjedő gitárok tökéletesen idézik a nagy erőkkel érkező rendőrautók szirénáit, a csörömpölő cinek pedig kiválóan imitálják az utcakövektől repedő rendőrsisakok kegyetlen harmóniáit. A Beat the Bastards meg a Fuck the System pedig a maguk módján igenis nagyon jó, élvezhető albumok, szóval egész nyugodtan menjetek, és basszátok meg magatokat!

4-skins: Chaos

Az elmúlt harminc év közéleti eseményeit is figyelembe véve azt hiszem, el kell ismernünk: senki sem csinálhat jobb balhét egy csapatnyi, dühös bőrfejűnél. Egészen pontosan már négy darab is elég hozzá, főként akkor, ha a világ egyik legjobb zenekarnevét viselik, és igazi, dühtől lüktető aggro-himnuszokkal képviselik a munkásosztály haragját. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ez a dal, vagy pedig a Cock Sparrer Riot Squad című száma kerüljön-e a listára abból a célból, hogy reprezentálja tar fejű barátainkat, azonban végeredményben arra jutottam, hogy a 4-Skins maga a kopaszság alfája és omegája, a Chaos pedig minden idők egyik legtürhőbb, legütősebb forradalmi himnusza.

Bad Brains – Destroy Babylon

Valamiért a magyar fiatalok fejében a tüntetések érthetetlen módon összekapcsolódnak a rasztafari kultúrával. Egészen addig nem is lenne ezzel probléma, amíg a végletekig kínos G Ras helyett olyan tökös csávók képviselnék a Babylon lerombolásáért küzdő, fekete testvéreinket, mint H.R. és bandája. A Bad Brains sosem volt a kedvenc zenekarom, azonban el kell ismernünk, hogy ha oda kellett baszni, akkor bizony odabasztak keményen! Gyerünk hát, előre mind, fekete srácok, törjenek a kirakatok, lángoljanak a szemetesvödrök!

Twisted Sister: We’re not gonna take it

A gyengébbek kedvéért legyen a listán egy igazi fostos glam-rock klasszikus is, csak arra az esetre, ha a Dinnyés Jóskán edződött nyugdíjasoknak a vad tarajos-bőrfejű-néger dallamoktól túlzottan hamar megállna a szíve. Azért pont ez, mert ezt a Jobbik-szimpatizáns tüntetők tetszés szerint a Rózsaszín Pitbull-féle magyar verzió soraival helyettesítve is szívbaj nélkül énekelhetik, így egészen univerzális értelmet nyerhet egy rendszerellenes tüntetés.

+1: Orchid: Dance Tonight! Revolution Tomorrow!

A személyes kedvencemet a végére hagytam, afféle bónuszként, hiszen több szempontból is kilóg a sorból, mégis ideillik. Az van ugyanis, hogy nem is egy dalról, hanem egy komplett lemezről beszélünk, méghozzá minden idők egyik legjobb screamo lemezéről, ami valójában nem a forradalomhoz, hanem az arra történő felkészüléshez ajánlott igazán. A test alantas bugyraiból a külső feszültség hatására felszínre bugyogó, olajfekete őskáosz ez, hosszú évtizedek elraktározott szorongása, ami egyszer csak felszínre tör majd, és mindent elsöpör, ami az útjába áll. Szóval ma még táncoljatok nyugodtan, holnap pedig lángoljon a város! OI!