Megmikrózott nosztalgia James Wan mártásban – Kedvencek Temetője (2019)

Az álomgyár hentesei egy újabb kultikus történetet trancsíroztak szét konzumparizerré.

PET SEMATARY, from Paramount Pictures.

Lassan kijelenthetjük, hogy az évtized második fele a féktelen remake-elés és reboot-olás időszaka volt. Eleinte meglepődve szemléltük, hogy olyan nevek tűnnek fel újra a mozik műsorajánlóiban, mint az Alien, a Star Wars, a Terminator, vagy a Jurrassic Park (csak hogy párat említsek), de amint leolvadt a cukormáz a kaliforniai szarkupacról, hamar rájöttünk, hogy a legtöbb ilyen próbálkozás nem az eredeti művek továbbgondolását, újraértelmezését tűzte ki célul. Csak egy gyors audiovizuális nosztalgia orgazmusra invitált meg minket 1500-2000 jó magyar forint ellenében, ami után, akár csak a fóti út szélén, csalódva és kissé szégyenkezve gondoltunk vissza a mögöttünk álló másfél-két órára.

Ebbe a remake-örvénybe ugrott fejest tavalyelőtt Andrés Muschietti nem kisebb céllal, minthogy filmvászonra vigye Setphen King kultikus (és kurva hosszú) regényét, az Azt. Az ötlet elsőre szokatlan volt, hiszen egy horrorfilmnek messze nincs akkora befogadóközege, mint egy kalandfilmnek, animációs filmnek, vagy akármelyik hígfos szuperhős-képregény filmnek, bár azért annyira tökösen bevállalósnak sem nevezhető, hiszen a sziklaszilárd alap eleve adott: a filmesek feladata csupán annyi, hogy ne basszák el a munka rájuk eső részét.

Az Azból aztán (ez így leírva még bugyutább, mint a fejemben) egy egész kellemes horror-dráma kerekedett ki, ami nem titkolva lovagolta meg a Stranger Things népszerűségét. Ezen a producerek fellelkesülve beküldték King másik híres regényét, az Állattemetőt (vagy Kedvencek Temetőjét, kinek hogy tetszik) is az Állomgyárba ráncfelvarrásra, ám ami kijött, az borzasztóbb, mint amit elvártunk tőle, és nem jó értelemben.

Üdv Maine-ben, a fenyőfa és okkultizmus hazájában!

A történet szerint Louis Creed (Jason Clarke) családjával együtt, maga mögött hagyja Boston zajos mindennapjait és vidékre, a Maine-ben található Ludlow álmos kisvárosába költözik a nyugodtabb élet reményében. A Creed család azonban hamar megtapasztalja, hogy az erdőszéli idillben nem lesz sok részük, hiszen házuk egy forgalmas főút mellett található, amin egész nap repesztenek a többtíz tonnás kamionok.

Az anyukát, Rachel-t egyre sűrűbben gyötrik rémálmok, melyekben halott nővére, Zelda kísérti és a kerttől nem messze található állattemető sem épp túl bizalomgerjesztő jelenség. A hangulat csak fagyosabb lesz, miután Louis kezei közt leheli ki lelkét az autóbalesetben brutálisan megsérült egyetemista, Victor Pascow, továbbá Church-öt, a család macskáját is péppé lapítja egy arra süvítő kamion. Louisnak az idős, kissé befordult szomszédja, Jud Crandall javasolja, hogy egy messzibb, még az Állattemetőnél is baljóslatúbb helyre temesse a tetemet, aminek Louis, ugyan vonakodva, de eleget tesz. Másnap reggel meglepetésére, és viszolygására, Church a házban lófrál, de mintha már nem lenne az, aki volt.

Többet nem lőnék le a történetről, aki olvasta a regényt, vagy látta a ’89-es filmadaptációt, az pontosan tudja a folytatást, aki pedig még nem, annak nem rontanám el az amúgy zseniális sztorit, de ha teheti, ne ebből a filmcsodából pótolja lemaradását. Igazából a legnagyobb bajom ezzel a filmmel az, hogy az első kétharmada egész jó. Nagyszerűen adagolja a feszültséget, habár a könyvhöz képest elég nagyléptekben halad előre a cselekményben (ami King grafomániájából kiindulva nem annyira nagy baj), emiatt nem éreztem kimondottan laposnak sehol sem.

A színészek jól hozták a szerepeket; Clarke-tól simán elhittem a családszerető apukát, a Rachel-t alakító Amy Seimetz már az Alien Covenant-ban is nagyon ideggörcsös volt, kb. itt is ennyi a szerepe, de valahogy nem vártam többet a karakterétől, a gyerekszínészek pedig… gyerek színészek. Gage három éves a történet szerint, ennyit is nyújt a film, Jeté Laurence egész ügyesen; hol vagányan, hol szeleburdin formálja meg a kilenc éves Ellie-t egészen addig a pontig… na de arról a következő bekezdésben.

A látvány, a zene mind el van találva. Semmi extra, de tökéletesen építik az atmoszférát, és végig jelen van egy nyomasztó disszonancia, ahogyan a kezdeti vidéki idill fokozatosan fordul át rémálomba, akár csak maga a film minősége is.

Hentesmunka

Mielőtt nekiállok szétekézni az új Kedvencek Temetőjét szólnék, hogy egy, a történet szempontjából fontos csavart fogok lelőni, de egyrészt muszáj beszélni róla ahhoz, hogy rámutassak, honnan szivárog a szar, másrészt a film már az előzeteseiben megtette ezt, szóval mindegy is.

A regénnyel ellentétben itt Ellie-t fogja elütni a kamion és később ő fog visszatérni a halálból, mindenki legnagyobb örömére. A készítők beszámolója szerint erre amiatt volt szükség, mert a Gage-t alakító (amúgy ikerpár) kisfiúval nem lehetett olyan jól dolgozni, szerintem meg én ezt kurvára nem veszem be, mert hülyék lettek volna nem meglovagolni az ijesztgetős szellemzombi kislány klisé kiherélt paripáját.

A Kedvencek Temetője ugyanis szarásig van jump scare-ekkel, melyek a film utolsó egyharmadában csótány módjára elszaporodnak, ezzel elkerülhetetlenül aláaknázva az addig építgetett feszültséget, a filmet pedig lesüllyesztve a leginkább James Wan nevével fémjelzett újgenerációs scarefestek ötlettelen és röhejes szintjére.

Értem, hogy most ez a divat, de ahogy a komédia sem abból áll, hogy a humorista addig csiklandozza a mezítelen talpam, amíg könnyesre röhögöm, magam, így a horror se abból álljon már, hogy addig üvölt a pofámba a film, amíg meg nem áll a szívem.

Amúgy ijesztgetések már a film elejétől is vannak, de ott egy-két még kimondottan ötletes, szükségszerű (bár a Zeldás álomjelenetek mindig boo-val záródnak, ami miatt a második után már rohadtul kiszámítható az egész). Amúgy sem vagyok a beijesztés ellenzője, szerintem (többek között) ez is garantálja, hogy a film alatt ne érezd magad teljesen biztonságban, gondolok mondjuk a filmtörténelem legjobb ijesztésére a Ragyogásban (hogy rohadna ki még mindig), de ha csak ehhez nyúlnak a készítők, az nem ijesztő, csupán trash, és abból sem a vicces.

A film legnagyobb bűne pedig a fentebbiből fakad, azaz a cselekményt úgy kellett átírni, hogy a végén ki lehessen hozni a zombis-slasher-grind show-t, amiért cserébe a készítők a teljes finálét ledarálták csalamádénak. Ezzel csupán egy apró probléma van; ez oldotta fel az egész történet szimbólumrendszerét, adta meg tanulságát és zárta le a történéseket, de tette ezt olyan hátborzongató módon, hogy az emberbe napokig belefagyott a szar, valahányszor egyedül maradt otthon a lakásban. Emlékszem, számtalanszor újra olvastam azokat a vérfagyasztó utolsó oldalakat, mert nem tudtam felfogni, hogy annyi iszonyat és szenvedés után az történik, ami, de még az eredeti filmben is tök rémisztő a befejezés, annak minden retro gagyisága ellenére.

Az új filmben azonban nincs tanulság, nincs szimbolika, cringe késsel rohangászó, szitkozódó élőholt kislányok vannak, meg zombiapokalipszis.

Te, kedves néző, pedig ne tegyél fel olyan mulya kérdéseket, hogy mit jelképez az orvos, aki nem tud megbékélni a halál gondolatával, valamint a túlzó lelkiismeretfurdalás hogy képes bosszúszomjas szellemként kísérteni a bűnhődő lelket.

A Kedvencek Temetője erősen indít, egy valóban izgalmas, hátborzongató élményt ígér a nézőnek, ám nem bírja megállni a kísértést, hogy a végére ne egy sótlan, dögunalmas vérengzésbe csapjon át. Emiatt számomra óriási csalódás és elkeserít, hogy az álomgyár hentesei egy újabb kultikus történetet trancsíroztak szét konzumparizerré. A jelenleg futó remake dömpinget látván szinte biztos vagyok, hogy Hollywood mögött is egy elátkozott indiántemető van, a kérdés már csak az, kit temetnek oda legközelebb.

Hársy Marcell

Közösségi Posztok

Minden, ami a postaládánkba érkezett és érdemesnek találtuk a közlésre.

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.