“Magyar volt és elment a, hulló csillagokra”

E ház lakóját, jaj,

a sors félre dobta,

magyar volt és elment a,

hulló csillagokra.”

                                   – Sinka István

Egy beszélgetés alkalmával szóba került a Heineken vörös csillaga. Bár a téma körül lengő hisztéria csillapodott ugyan mostanában, de nem is a sörön látható csillagról akarok írni, hanem arról az ún. emlékezetpolitikáról melynek maga is áldozatul esett. Jelesül, hogy újabban a kormányzat – vagy államapparátus? Ki tudja már melyik itt az örök és élhetetlen? – démonokat generál és kerget, miközben egy másik letűnt korszakot mitizál.

A probléma tárgya, hogy a jelenleg regnáló kormányzat szabadulni kíván a 90-ig tartó szocialista berendezkedés legkisebb szilánkjától is. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, olyan narratívát kell teremtenie, ami legalizálja a beavatkozás jogosságát. Új narratívát kell gyártania. A narratíva pedig nem csak a létünk megmagyarázásnak módja, hanem egyúttal a létünket meghatározó gondolatmódozat is. Ez egyazon érem két oldala. Na persze, a kollektív emlékezet nem a racionalitás üvegháza. Épp ellenkezőleg: az emberekben örökké szunnyadó érzelemhúrokat pendíti meg és az egyetlen dolog, ami általa is indokolt belátásra bírja, az emlékezetből fakadó harag és gyűlölet. Mivel ezek erős érzelmi állapotok és könnyebb őket előállítani, mint egy dolog vagy kor iránti szeretetet vagy csodálatot, ellenségképet teremt.

Azt súgják most Pesten, hogy a mitizált korszak a Horthy-éra. A Horthy-éra ugyanis azt súgja, hogy kicsiként is lehetünk nagyok, hogy darabokra szaggatva is lehetünk egészek és egyáltalán, a magyarság mit sem veszített potenciáljából és erejéből. Megint mások azt súgják Pesten, no meg azon túl leginkább, hogy Kádár apánk alatt volt az igazi jó!

A dolog fonákja, hogy a Kádár-érából könnyű ellenséget gyártani, hiszen az ország nagy részét még ma is olyanok lakják, akik abban születtek. Az egyik fele nosztalgiázva gondol vissza a balatoni nyaralásokra és felvonulásokra, míg a másikat az is kirázza, ha megszólal a televízióban egy régi felvételen Szabó László. Az operettország, a Horthy-éra, a konszolidáció, a kétségbeesett újrakezdés – vagy folytatás? – azonban egy olyan kort idéz, aminek már nem élnek szemtanúi, vagy legalábbis igen kevesen. Az én nagyanyám 1937-ben született. Neki Horthy csak egy név volt gyerekkorában. Mire nagyobb lett bújhatott az orosz elől. A többit tudjuk.

A mitizálás – és ezzel nem mondok újat – csak olyan korral kapcsolatban jöhet létre, amihez nem fűz minket élő kapocs. Gyűlölni pedig azt a legkönnyebb, aminek ha más nem a kísértete még mindig a küszöbön huhog.

Egy sörcégérre démont olvasni és a történelem papjait hívatni viszont színtiszta hisztéria, ami nem magáról a sörről, nem a csillaggal szembeni fellépésről, nem a diadalmas helytállásról szól, hanem az érzelemhúrok túlfeszítéséről. Nem mellesleg a Heineken cégére az 50-es évektől ’91-ig fehér színű volt. És nem mellesleg, milyen ellentmondásos dolog egy olyan profán valamiben, mint egy üveg sör, egy láthatatlan történelmi démon újra feltámadó jeleit keresni? Viszont megkockáztatom azt a naiv gondolatot, hogy mégis ott dolgozik ebben a kormányzatban valamiféle jóakarat is, amikor tudatosan akarja kihúzni a magyar szellem félig ott maradt lábát, egy erősen derengő és holtában is velünk élő tetem, rothadó testéből. Arra gondolok, hogy a kormányzat az emlékezetpolitika tudatos manipulálásával szakítani kíván az 1948 és 1990 között tartó időszak szellemiségével, hogy a XX. század posványából az új évezred színpadára léphessen. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy valaki felismerte ott fent, hogy 1948-tól kezdődően olyan szellemi hiánygazdálkodás alakult ki, ami kettétörte az addig viszonylag egyenletes és sajátos fejlődési fázisokon áteső magyarság szellemét, és épp ezért kíván szakítani ezzel, de előbb válóokot kell generálnia, ami pedig a Kádár-éra.

Ami igazán nehéz kérdés ebben a halmazban, hogy miképp oldjuk fel ezt a helyzetet? Túl sok a tényező. A lakosság nagyobb része, nosztalgiázva imádja azt a kort vagy posztumusz arcul köpi. Minket, akiket sosem érintett ennek a valóságnak a keze teljesen hidegen hagy ez a hisztéria. Nekünk, ha úgy tetszik, mindkét kor mitikus. Mi előre akarunk menni, és ha nem tudunk hinni még a saját generációnk politikai kezdeményezéseinek sem, az nem azért van, mert lusták vagyunk, hanem mert legbelül mindannyian tudjuk, hogy a történelmi reflex az úgy öröklődik, mint a cukorbetegség vagy a dadogás. Ezek a kezdeményezések nagy hévvel, tapasztalatlanul futnak neki egy jól berendezett terepasztalnak és ettől az elemi erőtől olyan csodálatraméltóak.

Mégis, micsoda borzalom, mikor az idősebb generáció, ami a Kádár-éra mellén lógva szívta magába az anyatejet, egy általuk sem látott kort mitizál, és míg minket, fiatalokat a sarokba állítanak új gondolatok létrehozásának vádjával, egy ideológiai mutánst hoz létre, mikor is Horthyt akar teremteni, de úgy viselkedik, mint Kádár. Ez az iszonyatos belső ellentmondás pedig feloldhatatlannak tűnik, mivel a történelmi reflex bennük is ott dolgozik. Minket nem érdekel a cégér, se a vörös csillag, nekünk mindegy, hogy tanga bugyin, kisbaba homlokán, sörön, vagy zászlókon áll-e ez a csillag. Mi új reflexeket akarunk gyártani, és ebbe nem fér bele az, hogy olyan emlékeket akarnak a tudatunkba ültetni, amiről sohasem tudhattunk semmi kézzelfoghatót, puszta biológiai okok összejátszása képpen.

Most, hogy ez jó-e vagy sem, nem írásom tárgya. Arra ott vannak a „független tv-csatornák” és a szuterénekben ülő gittegyletek páradús gyűlései.

2018.02.21.

Timur

Timur

Multifunkciós zenész, író, a Keszon.hu szerzője
Timur

Leave a Reply

Your email address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.