Gettórobbantó | Hugh Cornwell – Monster (2018)

Évekig állt otthon a Hoover Dam (2008), mire eljutottam oda, hogy bedobjam a lejátszómba. Próbáltam ismerkedni vele, a közelébe jutni, de valahogy nem éreztem át azt az azóta hihetetlenül zseniálisnak tartott receptet, ami tíz évvel később a Monster című lemezen is simán működik.

Hugh Cornwell munkássága leginkább a Stranglers-ből lehet ismerős a legtöbb olvasónak. Cornwell bizonyos nézeteltérések miatt jó pár évvel ezelőtt otthagyta anyazenekarát, majd fogta magát és szólópályára lépett. Most ez nagyon csúnyán hangzik, de azt kell mondanom, jól tette! Egyedül is megállja a helyét, ha nem jobban, mint annak idején a Fojtogatókkal a háta mögött.

Sokan kutatják a dalszerzés titkait, neki viszont úgy tűnik, nem kell. Egyszerűen a kezében van az, hogyan írjon jó dalokat, amiben egyszerre működik az igényesség és az intellektus.

A Totem&Taboo (2012) után elég magasra tette a Mester a mércét. Egészen mostanáig nem is jelentkezett tehát új önálló stúdiólemezzel.  Legbelül én is féltem kicsit, hogy ilyen tömény Cornwellség után mit lehet még letenni? Aztán megszólalt a lendületes Pure Evel – ami a hírhedt Evel Knievel nevet viselő motoros kaszkadőrről szól – az asztalra csaptam tenyérrel és felkiáltottam: és megint megcsinálta!

Az ezt követő La Grande Dame visszavesz a tempóból és amolyan barokk bordélyházas hangulatban tölti tele a szívünket a ködös Albionra jellemző búslakodással. A Mosin’ egy kicsit bluesosabb szerzemény, amiben szépen elegyedik a gentlemanség a cigarettafüstös húzással. A többihez képest a Bilko egy egészen rétegelt szám, amiben gond nélkül váltakoznak a zenei témák, átlépve a pop és a psych határait. Igazi ínyencség!

A lemez első fele az új dalokat, míg a második az általa szerzett Stranglers „slágerek” akusztikus – ének és gitár – változatait tartalmazza.

Ez azért is érdekes, mert így valahogy sokkal jobban átjön a dalokból áradó, fent is említett melankólia. Az Outside of Tokyo, a Goodbye Toulouse, az Always the Sun, sőt még a No More Heroes is ugyanolyan jól működik, mintha a régi brigád még mindig együtt lenne. (pedig ugye már nagyjából huszonnyolc éve nincs – szerk.)

Pont ezért a duplaanyag inkább csak matematikailag dupla. Ez az élesen elvágott dalcsokor a Monstert is kettéválasztja.

Összességében mégis elnézzük a Mesternek, hiszen mégiscsak tudja, mit csinál. Izzadó tenyérrel várjuk tehát a következő lemezt!

Leave a Reply

Your email address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.