Az ember, aki a fél életét a Föld gyomrában hagyta

Revs, a brooklyni vasmunkás, aki naplójának lapjait 235 részletben szórta szét New York metrórendszerének falaira festve, a művészvilág egyik legérdekesebb, és egyben legtrúbb figurája is.

A metropolisz utcáinak névtelen hőse, a dühös vandál Revs, akinek a mindennapos frusztrációkat meglehetősen egyéni  módon, a modern urbánus architektúra adottságait kihasználva sikerült levezetnie. Az egyszerű nagyvárosi srác a kilencvenes évek elején mutatta meg a nagyvilágnak, hogy az utca több a hétköznapok szürke színterénél: hatalmas festővászon, mindenki számára nyitott és könnyedén elérhető alkotótér. A művészet pedig nem a felső tízezer kiváltsága, hanem mindannyiunké.

Az arcát évtizedek óta sikeresen rejtegető Revs afféle hiányzó láncszem az alternatív művészetek történetében, az egyetlen igazi kapocs a graffiti és a streetart világa közt: matricáival, plakátjaival, hatalmas, fehér festékkel felkent kézjegyeivel, valamint fémből készült gerilla-installációival egyszerre vandál és alkotó, aki teljes mértékben dekonstruálja és újraértelmezi mindazt, amit korábban a művészet, vagy a műtárgyak mibenlétéről gondoltunk.

A megvilágosodásig vezető öngyilkossági kísérlet

Revs első kézjegyeit valamikor a nyolcvanas évek közepén húzza New York sötét sikátoraiban. Csakúgy, ahogyan ez a hasonszőrű fiatalok esetében lenni szokott, rá is a környezetében burjánzó tagek, az éjszaka leple alatt dolgozó, ismeretlen alakok aláírásainak öncélúsága és indokolatlansága gyakorolja a legnagyobb hatást.  Karriere kezdetén még a nem túl praktikus Revlon álnevet használja, azonban ez a szignó később az azóta jól ismert Revs-re rövidül, nem csupán a praktikusság jegyében, de egy öngyilkossági kísérlet során történő megvilágosodás hatására is.

A fiatal művész épp a Manhattan hídról készül leugrani, mikor rájön: van még esély arra, hogy értelmet adjon életének. A pillérről lemászva ekkor Revs Suicide néven születik újjá, és festéket, filctollat, meg tapétaragasztót ragadva írja be magát az elkövetkező harminc év során az underground művészet történelemkönyvébe.

Revs az Állatgondozó, Cost Megkúrta Madonnát – avagy az utca két királya akcióba lendül

Revs a kilencvenes évek elejéig javarészt egyedül bombázza New York közterületeit. Ekkortájt azonban egy akció során a sors keze összehozza őt a Queens-ből származó Cost-tal, akivel hasonszőrű mentalitásuknak köszönhetően hamar összebarátkoznak. A két illegális művész ezután duót alkotva vereti tele a város tűzfalait hatalmas, fehér festékkel és hengerrel felkent tagekkel és ragasztja rommá azóta ikonikussá vált (nevük mellett sokszor humoros és társadalomkritikus üzenetet is hordozó) matricáival és posztereivel.

Ezekben az időkben gyakorlatilag lehetetlen lenne olyan gyalogátkelőt találni New York utcáin, ahol a közlekedési lámpa hátán ne díszelegne legalább egy Zookeeper Revs, vagy Cost Fucked Madonna feliratú, rejtélyes matrica.

A nyomtatott falragaszok, valamint a hatalmas, feltűnő és veszélyes helyeken virító, könnyedén olvasható, hófehér blokkbetűk hamar meghozzák az ismertséget notórius duó számára. New York lakói egyre többet beszélnek a rejtélyes üzenetekről, és egyre inkább furdalja az oldalukat a kíváncsiság: vajon ki a fene lehet az a Revs és Cost, és mi lehet a céljuk mindezzel az értelmetlennek tűnő, ám mégis nyugtalanító tevékenységgel?

“Halló! Mégis ki a faszom az a Revs és Cost!?”

A két művész olyannyira szórakoztatónak találja a személyük körül kerekedő felhajtást, hogy egy idő után matricáikon feltűnik egy bárki által tárcsázható telefonszám is. Ahogyan Revs és Cost egy 1993-as, a The New York Times-nak adott interjúban elmondja, a szóban forgó forródrótot ezidőtájt legalább nyolcvan kíváncsiskodó new yorki is felhívja naponta.

A Revs-Cost jelenség iránt érdeklődőknek azonban csalódniuk kell, hiszen válasz helyett a vonal túlsó végén csupán egy üzenetrögzítő fogadja hívásukat. Az előre rögzített szöveget egy idős hölgy hangja búgja a kagylóba:

„Valami azt súgja, hogy az a kérdés foglalkoztat: ki lehet az a Cost és Revs, és mit is csinálnak valójában? Mi ez? Mi értelme van ennek? Mit jelent ez? Mit jelent ez?”[1]

Revs és Cost matricák a kilencvenes évek elejéről, a hírhedt forródrót-telefonszámmal

Vissza a Föld alá – Revs megmutatja, mi is az igazi underground

Az anonimitás azonban ilyen léptékben nem tarthat túlzottan sokáig. 1994-ben Cost-ot a new yorki rendőrség rongálás vádjával előállítja és letartóztatják. Ekkor rövid időre Revs is úgy dönt, hogy eltűnik a térképről és szünetelteti tevékenységét. Az egyre inkább fokozódó vandalizmusellenes fellépésének köszönhetően az utcákról felszívódva visszavonul oda, ahol a legtrúbb módon, kizárólag saját maga és a beavatottak számára végezheti tovább megrögzött partizántevékenységét: New York város metrórendszerének alagútjaiba.

A Revs-memoárok első oldala, 1994-ből, egy new yorki metróalagút tűzlépcsője mellől. Pár éve sajnos lefestették. (fotó: publicdelivery.org)

Ekkortájt indítja útjára azt a különös projektet, melynek keretében saját naplója lapjait kezdi elszórni  a világ egyik legnagyobb városa alatt húzódó alagutakban. Nem akármilyen módon persze, hanem egy vödör fehér festék és egy fekete festékszóró segítségével.

Az első, falra kent oldal afféle bevezetés, melyből megtudhatjuk, Revs miért is kezdett bele memoárjainak megírásába. Rögtön a második lapon, a hatósági beazonosítás lehetőségével mit sem törődve pedig percre pontosan megírja, mikor és hol látta meg a napvilágot. A további részletek főként a Brooklynban töltött gyermekéveiről szólnak, néhányuk pedig afféle, a pillanat hevében falra festett filozofálgatás.

Rendkívül furcsa kezdeményezés ez, főként egy olyan művésztől, akinek tevékenysége illegális mivoltából fakadóan lételeme az anonimitás. Azonban célja talán épp a személye körül felépült misztikum bizonyos szintű lerombolása:

a sötét, mocskos alagutakba firkált naplóbejegyzések egyértelműen rávilágítanak arra, hogy az éjszakában bujkáló, láthatatlan karakter is csak ember, semmivel sem több vagy jobb bármelyikünknél.

Egyszerűen csupán elszántabb és évek, évtizedek után is kitart személyes küldetése mellett.

Revs hat év alatt egy létra, egy vödör festék és egy fekete festékszóró segítségével 235 naplóbejegyzést fest fel éjszakánként a New York különböző metrójárataiban. Ezzel majdnem sikerül elérnie azt a célját, hogy lapjaiból a metrórendszer minden egyes alagútjába jusson egy. Azonban mielőtt sikerülne a beteljesíteni a 265-os álomhatárt, egy balul elsült akció során társához hasonlóan ő maga is rendőrkézre kerül. Ekkor egy időre ismét eltűnik a nyilvánosság elől.

Revs naplójának egy rivális firkászok által elpusztított lapja. (fotó: ltvsquad.com)

Naplójának lapjai a legtöbb new yorki alagútban azóta is megtalálhatók, habár a jótékony félhomálynak sajnos nem sikerült mindet megóvnia az utókor számára. Némelyiket a szorgos takarítóbrigádok tüntették el eredeti helyükről, de van olyan, amit rivális graffitiművészek tettek olvashatatlanná rájuk firkált tageikkel, az egyik lap pedig meglehetősen tragikus körülmények közt, a 2001-es World Trade Center elleni terrortámadás idején lett az enyészeté.

A New Yorki Vasember születése

A kétezres évek elején Revs neve ismét feltűnik New York utcáin, ha lehet, akkor a korábbinál is furcsább és rendkívülibb módon: a nyughatatlan művész több tucat építőipari acélból és egyéb fém elemből készült szobor kihelyezésével varázsolja saját galériájává a város munkásnegyedeit. A méretben és súlyban eltérő szobrok legtöbbjét Revs az épületek tulajdonosainak engedélyével installálja, azonban a figyelmes városi felfedezők néhány eldugott, illegálisan elhelyezett darabra is bukkanhatnak a nagyvárosi betondzsungel mélyén.

Egy kisebb méretű, egyszerűbb Revs-installáció

Na de miért Revs az egyik legtrúbb arc az egész világon?

Ha nem lenne elég, hogy a kilencvenes évek elején bűntársával, Cost-tal közösen szinte New York teljes lakosságát összezavarta és gondolkodásra kényszerítette, majd a város metróalagútjait afféle terápiás felületként használva írta ki magából életének megpróbáltatásait, érdemes azt is tudnunk, hogy rengeteg graffiti- és/vagy streetart művésszel ellentétben Revs nem hajlandó pénzt elfogadni munkáiért.

1994-ben, az Artforum magazinnak adott interjújában röviden és tömören fogalmazza meg nézetét, mely szerint számára a művészet lényege a veszélyességben rejlik.

Később egy Times interjú során egyenesen csaló, pénzmosó tevékenységnek nevezi azt, amikor egy műtárgy pénzért cserél gazdát a piacon.

Revs a mai napig brooklyni vasmunkásként dolgozik, és életében egyetlen egyszer használta fel művészetét pénzkereseti célokra, mégpedig 2000-ben, mikor is a rendőrség rongálás vétségével bíróság elé állította, ő pedig másképp képtelen lett volna arra, hogy egy rendes ügyvédet megfizessen.

Inkább Maradj Távol!

Ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy trúság szempontjából igazolja Revs életművét, érdemes azt is tudni, hogy ő az egyetlen olyan firkász, aki 1993-ban még egy mára igen nagy ritkaságnak számító punk lemezt is kiadott. A Just Stay Away című korong nyers, zajos, és nem utolsó sorban őszinte, csakúgy, mint alkotója, a mára negyvenes éveit taposó vasmunkás, aki a személye körül kialakult felhajtás és kultusz ellenére is igazi underground figura maradt.

Revs tehát maga a tömény és utánozhatatlan trúság egyik ritka, tiszteletreméltó képviselője. Interjút rendkívül ritkán ad, az arcát sosem láthattuk nyilvánosan, és egy ideje alkotásait is főként olyan helyeken készíti, ahol igazi kaland és kihívás felfedezni őket. Egy igazi faszagyerek, akinek a hírnév, a felhajtás, és a pénz helyett egész életében fontosabb volt az, hogy tegye a dolgát és élje az életét.

[1] My intuition tells me that you’re asking yourselves who are Revs and Cost and what are they doing? What is it? What does it mean? What does it mean? What does it mean?

dajkag

dajkag

Író, újságíró, a Keszon.hu főszerkesztője
dajkag

Leave a Reply

Your email address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.