Lángos, tenyeres, susztermatt. Összegyűjtöttük a valaha volt, legütősebb filmes maflásokat.

“Száll egy pofon a szélben suhanó szárnyakon,

nagyot szól, ha célhoz ér az arcodon.

Száll egy pofon a szélben, előre látható,

a történet végén mi lesz majd a csattanó.”

KFT – Száll egy pofon a szélben

 

Rendes ember focimeccsre nem a jókedv meg a labdakergető idióták miatt jár. Őt sokkal inkább a levegőben lógó, kiadós balhé ígérete vonzza. Csakúgy, mint ahogyan rendes ember szójavirslit sem eszik és művészfilmet sem néz a moziban.

Kizárólag olyan alkotásokat, melyekben alacsonyan szállnak a pofonok, ipari hőfokon sülnek a csicskalángosok és csattognak a sallerek, mint a petárdák szilveszterkor.

Az erőszak a filmekben lenyűgöző és szórakoztató. Talán éppen azért, mert a jogosan elsülő tenyerekben saját frusztrációink oldódnak fel. Saját, igazság után szomjazó lelkünk vetül ki egy-egy istenes maflásban a vászonra.

Nem véletlenül vagyunk mi az a nemzet, melynek fiai Teréz anya helyett Bud Spencerről neveztek el teret. (Hozzátenném, nagyon is helyesen.)

A filmtörténelem összes, valamire való pofonjának mementót állítani persze lehetetlenség lenne, de mi azért most mégis megrázzuk azt a bizonyos fát, és megkíséreljük elhozni a valaha volt legütősebb maflásokat.

Lángos, tenyeres, susztermatt. Nevezzük, ahogy akarjuk, egy istenes parasztlengőnél nincs hatásosabb dolog egy másik ember becsicskítására!

Az izompacsirta találkozása a természettel

Már a legelején érdemes leszögeznünk, hogy Arnold Schwarzenegger, az osztrák halálosztó legtökéletesebb ütései közül befutót választani szinte egyenlő a lehetetlennel. A legtöbbünknek azonban meghatározó gyermekkori élménye a Conan, a barbár című műremek.

Különösen az a jelenet, melyben Kalifornia bőrtangába bújt, felpumpált kormányzója teljesen indokolatlanul leüt egy tevét, majd kicsivel később, egy apró nézeteltérésnek köszönhetően újból lecsapja a szerencsétlen állatot.

Csak azért, hogy ugyanebben a filmben még egy lónak is olyan mattot adjon, amit a Lékó Péter Ultras oszlopos tagjai is megirigyelnének.

Schwarzi állatkínzással kapcsolatos bűnlajstroma ráadásul itt nem ér véget. Az izomfater a ’94-es Télapu című kasszasiker képkockáin egy rénszarvasnak tanítja meg azt, hogy mi is az osztrákok istene, és hogy vele aztán tényleg nem érdemes viccelni. Nem csak az egész Skynet-et verte vissza a roncstelepig, de néhány évvel később még egy gyereket is becsülettel kihordott a szíve alatt.

Akikhez képest Bruce Lee dühöngő ökle is kutyafasza

Nyilván mindnyájan hallottunk már olyan, hangzatos beszólásokat, mint például: „kiütöm a füled közül a fejed, hülyegyerek!”, vagy hogy „úgy inasba teszlek, kettétörik az arcod!”.

Nos, ebben a 2009-es japán akció-vígjátékban egy látszólag tökös jakuza-tag olyat kap ellenfelétől, hogy valóban kettéáll a füle.

Pedig zord ellenlábasa még csak meg sem lendítette az öklét úgy igazán.

És ha már a japán pofozógépeknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül Riki mellett sem. Riki ugyanis nem más, mint a világ legbrutálisabb erejű sittes sallerosztója. Olyannyira, hogy hozzá képest a 30+ éve hűvösön rohadó Bronson is harmadosztályú ipari tanuló.

Az ugyanis egy dolog, hogy Riki egyetlen csicskapofonnal csapta ki egy cellatársa szemgolyóját a koponyájából. Megesik ez, még a legjobb családban is néha. És talán még amellett is szó nélkül elmehetünk, ahogyan játszi könnyedséggel tépte le egy túlszteroidozott mutáns börtönviselt cellatárs (hogy az klasszikus Burzsoá Nyugdíjasok opuszt idézzünk) fejét.

De azért egy kifejezetten kegyetlen bűnözők számára fenntartott, bombabiztos büntetés-végrehajtási intézmény húszméteres betonfalát egyetlen jól irányzott ökölcsapással szétütni, na faszikáim, az már valami! Ezt csinálja utána bármelyik keménylegény Barcson vagy a szegedi Csillagban!

Szóval Bruce Lee tökös csávó volt, meg minden, de az a helyzet, hogy a japán kollégákhoz képest nem több, mint maci faszán vitézkötés.

A váratlan vendég

A Dallas című filmsorozat a kilencvenes évek hajnalán igen komoly szellemi táplálékként szolgált a szocializmusba belefásult kispolgár számára. Siker, pénz, csillogás, intrika. Na, meg persze rengeteg ital és annál több balhé.

Emlékezetesebbnél emlékezetesebb pofonok a családi bulin, a krimóban, és természetesen a Ewing ranch medencéjében. Kapott Jockey, kapott Bobby, és megesett, hogy az öreg Jock-ot se kímélték. Minden percét imádtuk, szerettük, csüngtünk tanításain.

A legnagyobb csicskítást az összes szereplő közül pedig nem más, mint a jó öreg Tintás Barnes fia, Cliff szenvedte el. Hozzá ugyanis egyenesen házhoz ment a leiskolázás, méghozzá minden idők egyik legnagyobb ficsúrja, Bobby Ewing személyében.

Cliff nem volt elég körültekintő és ajtót nyitott a filmtörténelem egyik legzseniálisabb csicskalángosának.

Bobby se szó, se beszéd, jött, látott, ütött. Annyit se mondott, hogy “BUX index“, és csattant is az istenes saller, Cliff meg bedőlt, mint a Ewing részvények azután, hogy kiderült Jockey legújabb turpissága.

DÜSS!

Amikor a juhászkutya adja a másikat

Azok, akik szerint a kutya az ember legjobb barátja, nyilván nem láttak még kutyatámadásról készült, hiteles felvételt. Például az alábbi jelenetet, melynek főszereplője egy nagydarab, loncsos juhászkutya, aki két lábra emelkedve úgy pofán ver egy fickót, hogy szinte a levegő is füstöl körülötte. Majd mindezt megkoronázandó, egy emeletről lógó kötél segítségével távozik a harmadikról, amolyan Fuck the police alapon.

A video egyébként sajnos nem egy biztonsági kamera hiteles felvétele, valójában rendkívül meglepő módon egy ’59-es Walt Disney filmből származik.

„Az asszony nem ember, a medve nem játék!”

Az egyik régi törzshelyem falán egyszer megjelent egy hatalmas, filctollal felírt graffiti. Nem próbálta megváltani a világot, nem hordozott magában demagóg, idealista üzenetet. Mindössze öblös, gyermekien esetlen betűkkel, hibás helyesírással a következőt hirdette:

“NŐ VERÉS“

Annyira arcbamászóan proli és agresszív volt, hogy nem lehetett szó nélkül elmenni mellette.

Nagyjából ennek az orbitálisan prosztó falfirkának a kisugárzásához tudnám hasonlítani azokat a jelenteket, mikor a világ valaha készült legszarabb filmes újrafeldolgozásában (a Vesszőből font ember eredetije az egyik legjobb horrorfilm ever) a ripacskodás koronázatlan királya pogány menyecskéket pofoz le. Ráadásul medvejelmezben.

A fekete pofonok is számítanak

És hogy igazán diverz legyen a lista, álljon itt a Ne légy barom… utáni kedvenc feketekomédiám, a Végre péntek egyik legzseniálisabb jelenete, melyben egy eltulajdonított biciklivel kapcsolatos félreértést gyorsan elrendez egy jól irányzott susztermatt.

 Maga is akar egyet, öregem!?

Hangzik a költői kérdés, és sejthető, hogy nem, hiszen a jó öreg Deeboval érthető módon senki nem akar szarakodni.