Fröccsöntött identitás, fröccsöntött forradalmároknak

Állok a Filatorigát HÉV-megállóban. Egyik cigit szívom a másik után. Nézem, ahogyan a szemben lévő oldalon három középiskolás gyerek -két szöszmösz-kabátos lány, meg egy műbőr dzsekit viselő fiú- épp erőteljesen próbálnak magukból hülyét csinálni. A srác negyedjére fújja fel a legálfalra -bele a súlyos tízezrekből készült rajzok közepébe- az elmúlt hetek unalomig ismert szlogenjét. A csajok legszebb Colgate-mosolyukat villogtatva szelfiznek a mesterművel. Villan a vaku, a kép meg repül is az Instára: Orbán egy geci, hessteg O1G!!4

A biztonság kedvéért lőnek még pár képet. Nevetgélnek és körbenéznek, hátha sikerült felháborítani a munka után tömegközlekedésre várakozó kispolgárok valamelyikét. Senki. Még csak ügyet sem vetnek rájuk. A lőtéri kutyát nem érdeklik. Rájuk, akik alig várják, hogy a diktatúra acélos ökle lesújtson, és mártírt csináljon belőlük. Hogy meglegyen a bizonyos tizenötperc hírnév. Ha máshogy nem, hát így, mert ha már se tehetséget, se egyediséget, sem pedig egy rohadt gördeszkát nem mért számukra az Atyaúristen, akkor maradt a Neolux meg a legálfal.

Annak ellenére, hogy a siker elmarad, vidáman és büszkén szállnak fel a következő HÉV-re. Úgy, mint akik jól végezték dolgukat, megtették, amit a forradalom megkövetelt tőlük. Innentől kezdve rajtuk már nem múlik, hogy a munkástömegek öntudatra ébredjenek, és harminc év múlva majd büszkén mesélhessék az unokáknak: ők az igazságtalanság elleni, végső harc során az első sorban, a barikádokon küzdöttek a nagybetűs Gonoszság, akarom mondani Geciség ellen. Mert ilyenekből lesznek ugyebár a piedesztálra emelt hősök, a’la Dózsa László, élt: 1942- .

Elszívok még egy szálat, közben azon gondolkodom, hogy pont ezért tart itt ez az egész, kurva ország, ahol. A lázadás egy leszedált, lagymatag semmi. Felcímkézhető, logóval ellátott, trendi termék, ami addig fontos és addig menő, amíg fotókat lőhetünk magunkról, és kenegethetjük testünket a jól beállított konzerv-pillanatok által generált lájk-mannával. Ha a hatalom nem szelídíti meg, hát megszelídítjük majd mi magunk!

Felnőtt emberek cserélik a profilképüket egy olcsó márkajelzésre. Beállnak a sorba, felcímkézik magukat termékként, majd hátradőlnek a karosszékben és elégedetten recskáznak, mondván: legalább ők megtették, amit tehettek, mert “te még ehhez is pina vagy. Bűnösök közt cinkos, aki néma, és semmi vagy, ha nem vagy ellenállás. “

Az a baj, hogy nincs itt semmiféle forradalom, semmi más nincs itt, csak kőkemény ego-harc, öntömjénezés, impotens faszméregetés.

Az van, hogy kicsit mindenki haragszik, kicsit mindenki morci, kicsit mindenki érzi, hogy valami nincs rendben, de továbbra is fontosabb a szelfi a rohamrendőrrel, a napi Insta-sztori, mint bármiféle, érdemleges változás.

Mert ha nem így lenne, akkor már rég lángba borult volna a Kossuth tér, borulna a Parlament, és az egész, kibaszott ország kaszacsörgéstől lenne hangos.

Persze van az “apolitikus, középoldali hős”, aki valóban fogja magát, és kimegy a tüntetésre. Kiabál egy kicsit, összeborul az MSZP zászlót lengető, nyugdíjas munkásőrrel, és miután elfogyott a forró tea a termoszból, hazasétál. Megosztja a Facebookon gondolatait, rejszol, majd alszik egy jót, mondván, ő megtett mindent, ami csak lehetséges. És holnaptól a mókuskerék pörög tovább ugyanúgy, mint évtizedek óta. Meg a színes hajú, emancipált picsa, akinek tulajdonképpen mindegy mi a cél, csak ordíthasson végre egy jót, hogy geciorbán. Tök mindegy, és ha nem is lenne az, akkor is mindegy lenne. Ahhoz ugyanis, hogy itt bármi legyen, nem csak a narancsos lobogók füstjétől kellene, hogy terhes legyen a levegő.

A vörös, a kék, a zöld, a lila zászlónak egyaránt lángolnia kellene.

Legalább képletesen.

Friss emberekre, friss ideákra lenne szükség. Teljes vérfrissítésre, kiegyensúlyozott politikai erőkre, olyan emberekből felépülő hatalomra, akik képesek a hazai viszonyokat és a nemzetközi helyzetet egyaránt átlátni, mérlegelni, és a valóban a többség javára gondolkodni és ítélni.

Ha pedig valaki dühös a kormánypártra, gondoljon bele abba is, hogy a magyar ellenzék teljes egészében alkalmatlan a kormányzásra, és ezt már több ízben bizonyította is. A poilitikájuk egyetlen stratégián alapul, mégpedig azon, hogy bármit mond a kormány, mondjuk annak a szöges ellentétét, hiszen ez a dolgunk, ezért szeret minket a nép! Mi baj lehetne belőle ugyebár? Erre egyetlen dolgot tudok mondani, mégpedig annyit, hogy: 2018. 04. 08.

Ezek az emberek próbálnak a “dühödt tömegek” élére állni. Azok, akikről a vak is látja, hogy nem az a problémájuk, hogy a hatalmon lévő garnitúra lop, csal, hazudik, hanem az, hogy ezt már (vagy még) nem ők tehetik. És félreértés ne essék, nem a dühödt tömeggel, vagy a tenni akaró fiatallal van a probléma, hanem azzal, aki megalkuvó, és kezet ráz az MSZMP-s párttagok unokáival az “ellenségem ellensége a barátom” elven, hogy aztán egy látszólagos változás után új kezek szúrják hátba ugyanazzal a tőrrel.

És továbbra is csodálkozunk, hogy egy tetves szelfi, néhány felcímkézett profilkép, meg az Aliexpress-ről háromszáz forintért rendelhető O1G kitűző a legnagyobb eredmény, amit egészen idáig sikerült elérni. Gratulálok! Fröccsöntött identitás, fröccsöntött forradalmároknak!

Ha így van, az a helyzet, hogy meg is érdemeljük a szart, amiben magunknak köszönhetően idővel egyre mélyebben és mélyebben tapicskolunk majd! Tessék előszedni a kiskanalat, és boldogan, vidáman nyelni, majd az ízt némileg lemosandó nyakalni rá az édes, gejl lájk-levet. Vagy tessék végre elkergetni mindenkit a francba, és nem csak ebből a bűnbandából nem kérni, de Kádár, Mécs, és a többi senkiházi szemétláda unokáival is tudatni, hogy ez bizony olyan hely, ahol rájuk nincs szükség.

Update: a cikket eleinte egy Supermannek öltözött down-szindrómás kissrác képével illusztráltuk, ami már csak azért sem volt korrekt, mert az egészséges, ámde önerejükből pöcs emberekkel ellentétben a beteg emberekkel semmi problémánk nincs. Éppen ezért elnézést kérünk azoktól, akiket indokolatlanul megbántottunk. Mindenki más meg értelmezze a szöveget úgy, ahogy tudja, vagy szeretné. Mi minden jelenleg létező politikai párttól és mozgalomtól továbbra is élesen elhatárolódunk. -a szerk.

Written by Rák Úr

A bőgő álljon a hasadba, azt a Rák pengesse, more!

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published.

A Keszon.hu lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy regisztráció, vagy személyes adataik megadása nélkül szóljanak hozzá a megjelent posztokhoz. Az oldal mindössze a hozzászóló IP címét tárolja, azonban ez az adat a hozzászólás utáni 60 nap után automatikusan törlődik. Adatvédelmi irányelveinkről bővebben az Adatvédelmi Tájékoztató menüpontban olvashat. A hozzászólás feltételeit a lentebb látható négyzet kipipálásával és a feltételek elfogadásával tudja elküldeni. A hozzászólás moderálás után jelenik meg. Az oldalon minden olyan hozzászólás megjelenik, amely nem tartalmaz:

  • spamet
  • nyílt vagy rejtett reklámot (ideértve a más weboldalt népszerűsítő hozzászólásokat is)
  • gyűlöletkeltésre alkalmas megnyilvánulást
  • más személyazonosságával, képmásával való visszaélést,
  • számítógépes vírusra irányító linket
  • visszaélésre alkalmas információt
  • más személyre vonatkozó személyes adatot
  • erőszakos tartalmú megnyilvánulást (ideértve kép-vagy videofelvételt is)
  • személyeskedő, mások emberi méltóságának, becsületének megsértésére, zaklatásra alkalmas megnyilvánulást
  • szexuális tartalmú hozzászólást (ideértve kép- vagy videofelvételt is)

A Keszon.hu fenntartja magának a jogot, hogy bármely kommentet/hozzászólást, amely megítélése szerint nem felel meg a fenti moderációs elveknek, ne engedjen felületein megjelenni, valamint, hogy bármely már megjelenített hozzászólást indoklás nélkül eltávolítson.