2017: a magyar nyomtatott sajtó éve?

avagy végre újra van mit olvasni a hosszú, unalmas vonatutakon

Az elmúlt években valahányszor csak betévedtem egy újságoshoz, csalódottan sétáltam ki onnan, anélkül, hogy egy kólán meg egy buszjegyen kívül bármit is vásároltam volna. Egy ideje azonban úgy tűnik, elkezdődött valami, és érdekesebbnél érdekesebb kiadványok kezdenek beszivárogni, ha nem is feltétlenül az újságárusok polcaira, de a köztudatba mindenképp.

Gyermekkoromban éltem-haltam a nyomtatott kiadványokért. Míg más, rendes gyerek kisautózott a szőnyegvároson, vagy a Nintendo gombjait nyomogatta a színes Orion TV előtt, addig én szabadidőm nagy részét képregények, fantasztikus lapok, zenei magazinok lapozgatásával töltöttem, egy időben pedig még saját családi hírújságot, meg ceruzával rajzolt viccmagazint is szerkesztettem. Utóbbi például több számot is megélt, természetesen kizárólag kézzel tűzött mesterpéldányok formájában, amiket gyerekszobám félhomályában rajtam és két osztálytársamon kívül sosem látott senki. Szerencsére.

Később, a középiskola folyamán fanzineket szerkesztettem, majd mikor végre a mi lakásunkba is elért az internet, átálltam a blogolásra. A nyomtatott sajtótermékek iránti imádatom azonban azóta is megmaradt, és elképesztően elszomorít, mikor egy újságoshoz betérve azt kell látnom, hogy a papírtól roskadozó polcok szinte semmi egyebet nem kínálnak, csak fizetett hirdetésekkel és bújtatott reklámokkal felduzzasztott, felesleges ipari hulladékot. Tisztelet a kivételnek persze, na de tény, hogy az aranykornak egy ideje leáldozott. A kínálat a felgyorsult világnak és az online adta lehetőségeknek köszönhetően egyre csak silányul és fogyatkozik.

Azonban nem feltétlenül kell kétségbe esnünk és temetnünk a talán agonizáló, de azért még élő és lélegző lapkiadást. Csak nem biztos, hogy a legfrissebb és legeredetibb kiadványokat azonnal az újságárusok polcain kell keresnünk.

Lendületben a Lovecraft-légió

Kiváló példája ennek a zsánerirodalom egyik kicsi, ámde annál fontosabb szegmensét, a klasszikus lovecrafti rémtörténeteket és a weird irodalmat felkaroló közösség aktivitása. Ebből a szegmensből ugyanis két igényes, nyomdai kivitelben rendszeresen megjelenő lapot is fel tud mutatni a hazai közösség: a magyar alkotók novelláira épülő, november elején második születésnapját ünneplő  Black Aethert, valamint a főként tanulmányokat, ajánlókat és a weird/horror zsáner legnagyobb nevei által írott történetek fordításait publikáló Azilumot.

Rögtön az elején le is kell szögeznünk azonban, hogy eme magazinok esetében nem újságárusok standjain beszerezhető lapokról, hanem fanzin-jellegű kiadványokról beszélünk.

Na de mi is az a fanzin?

“A fanzin olyan, amatőr és nemhivatalos, papíralapú kiadványok összefoglaló elnevezése, amelyeket rendszerint valamilyen kulturális jelenség (például egy irodalmi vagy zenei műfaj) rajongói állítanak elő, azzal a céllal, hogy az azonos érdeklődési körrel rendelkező társaikkal megosszák ismereteiket, gondolataikat, benyomásaikat az adott témáról.”

A The Black Aether jelenleg a hatodik szám megjelenésénél tart, publikációja pedig relatíve rendszeres. A tavalyi negyedéves megjelenés után idén a magazin ugyan átállt a féléves publikációra, azonban ez egyáltalán nem abból fakad, hogy hazánkban ne mutatkozna igény a profin megírt rémirodalomra. Tomasics József főszerkesztő és szerkesztőtársai (Sütő Fanni, Szujó Norbert, Vidra Gyula, és..khm..jómagam) a print magazin mellett folyamatosan dolgoznak az online felület frissítésén, valamint a jövőben rendszeresen megjelenő e-book és antológia összeállításának tervét is felvetették.

A nyomtatott lapra jelenleg előfizetési lehetőség nincs, azonban minden szám előtt időben meghirdetett előrendelés indul. A korábbi számok fizikai formátumban egy ideje sajnos nem beszerezhetőek, ellenben a magazin oldalán egytől egyig olvashatók és letölthetők digitális formátumban.

Az Azilum egy hasonlóan közösségi elven működő, háromhavonta megjelenő fanzin. Ahogyan már említettem, nem kizárólag csak Lovecraftról szól, hanem főként a lovecraftiánus stílussal és szubkultúrával, a weird irodalommal foglalkozik. Ismeretterjesztő írásokat, irodalmi cikkeket, eddig magyar nyelven meg nem jelent műveket tartalmaz, emellett filmismertetőket, interjúkat is olvashatunk lapjain. 2016-ban indult a Magyar H. P. Lovecraft Portál vadhajtásaként és azóta is rendszeres, negyedévi kiadvány formájában jelenik meg printben, kiemelten igényes designnal és nyomdai kivitelben.

A magazinra éves előfizetési lehetőség is van, valamint a korábbi számok a készlet erejéig utólagosan is megrendelhetők.

Vissza az újságárusok polcaira

Az interneten keresztül beszerezhető, relatíve kis példányszámban megjelenő fanzinek mellett az elmúlt hónapok egyik legpozitívabb meglepetése, hogy a zsánerirodalom –ha egyelőre csak egy kiadvány formájában is–, de kezd beszivárogni a hazai újságárusok polcaira.

„A FANTORZIO egy új kezdeményezés arra, hogy az aranykorát élő ponyvairodalom a könyvesboltok polcain túl visszaköltözzön az újságárusokhoz is, hogy igényes, de olcsón hozzáférhető szórakoztatást nyújthasson majd számodra! Célunk, hogy olyan, a fantasy-krimi-horror háromszögében cikázó kisregényeket, novellákat közöljünk, amelyekkel garantáltan kielégíthetjük ezirányú vágyaidat. Mi hiszünk benne, hogy ez működni fog, és hiszünk abban is, hogy mások is osztoznak velünk eme hitünkben.”

Olvasható a bemutatkozás a Fantorzio magazin oldalán, melynek első száma alig egy hónapja debütált.

A lap értelmezésem szerint a Weird Tales-hez, illetve Detective Tales-hez hasonló, ezerkilencszázas évek első felének Amerikájában menő lapok, vagy épp a hazai frontról ismert Bűnügyi Krónikák afféle modern imitációja. Első olvasásra ezt alapvetően nem is csinálja rosszul, annak ellenére sem, hogy egyértelműen megvannak a látható és érezhető gyermekbetegségei. Például a kissé jellegtelen logó és kevésbé figyelemfelkeltőre sikeredett borító (ami ugye egy ponyvalapnál meglehetősen nagy hátrányként róható fel). Ettől függetlenül a lap létezése már önmagában pozitív jelenség, és jó irányt mutathat azok számára, akik bíznak még abban, hogy van remény arra, hogy a földalatti irodalom szélesebb réteghez is elérjen.

Pozitív jelentések a képregényfrontról is

Igazán kellemes meglepetés volt ezen kívül az elmúlt hetekben az első erdélyi fantasztikus képregény, a Fantomatika példányaiba is belefutni néhány újságárusnál. A Fantomatika ugyanis több szempontból is különleges kiadvány, mind történetét, mind vizuális megjelenését tekintve egyedülálló színfoltja a magyar nyelvű képregényes szcénának.

Sok lappal ellentétben egyáltalán nem célja, hogy valamire hasonlítson, egy bevált formulát imitáljon vagy mutáljon. Sokkal inkább saját identitást teremt, főként az autentikus, székely életérzésen, valamint -az elsőre talán furcsának tűnő, ám éppen ezért rendkívül érdekes és egyedi- képi világán keresztül, amely engem leginkább a Jankovics-féle Ember Tragédiájára, valamint a régi animációs filmek és elvontabb gyermekkönyvek szürreális, álomszerű világára emlékeztet. Csillagos ötöst érdemel mind az ötlet, mind a kivitelezés terén.

A kiadvány egyébként havonta jelenik meg, amivel véleményem szerint az alkotók nem kis feladatot vettek a vállukra, de bízom abban, hogy sikerül ezzel megbírkózniuk. A Fantomatika újságárusnál is kapható, több helyről is megrendelhető, valamint fél éves előfizetéssel, a Magyar Postán keresztül házhoz is rendelhető.

Képregényfronton egyébként tegnap futott be a legfrissebb info a Kockás magazin újjáéledésével kapcsolatban. Az év első felében hamvaiból szintén feltámasztott Hahota 52. számában jelent meg a remek hír, mely szerint december 15-től újra találkozhatunk a legendás képregénymagazinnal az újságárusok polcain.

Idén a horror szerelmesei örülhetnek leginkább

A rétegirodalom és a képregények előrenyomulása mellett a zsánerfilmek iránti növekvő érdeklődés is egyre pozitívabb hatást gyakorol a lapkiadásra. Élő példája ennek a lassan tíz évvel ezelőtt megszűnt, legendás horrormagazin, a Fangoria újjáéledése. A jelenleg a PC Guru égisze alatt tevékenykedő főszerkesztő, Böjtös Gábor Borzongás címen re-animálta a rettegés szerelmeseinek kedvenc magazinját, és habár a kiadvány egyelőre csak egyetlen PC Guru különszám formájában él, de visszatért, és ez mindenképp reménykedésre ad okot a jövő szempontjából.

„Ha valaki nem tudná, a hazai Fangoria az Amerikában évtizedek óta futó, leginkább horrorfilmekkel foglalkozó, azonos elnevezésű lap licencelt, magyar változata volt, ami egy idő után elhagyta a fordított cikkeket, teljesen saját identitást szerezve és rengeteg új rovatot nyújtva a téma rajongóinak. Az újság 20 számot ért meg 2004 és 2008 között, számos remek újságíró publikált oldalain ” olvaható a Borzongással kapcsolatban a PC Guru oldalán

A 990 forintos magazin október 30-án került az újságárusokhoz, és egészen 2018 januárjáig lesz megvásárolható. Hogy jövőre mi lesz, az már csak az eladási mutatókon múlik, de személy szerint bízom abban, hogy kielégítő igény mutatkozik a hamvaiból feltámasztott Fangoriára, és egy újabb, igényes nyomdai kiadvánnyal bővül majd a hazai lapkiadás spektruma.

Így a végére pedig csak annyit, hogy…

…természetesen oldalakon keresztül ragozhatnánk a fentebb említett kiadványok erényeit, az általuk betöltött űrt, valamint a maguk után hagyott hiányosságokat is. Legyen elég azonban annyi, hogy a hazai kreatív közösségek kezdenek ráébredni arra, hogy ha nincs az országban a kibontakozásra alkalmas felület, akkor bizony lépni kell, és saját erőből kell megteremteni azt. Ennek hatására a pár évvel korábbi helyzethez képest végre talán elindult valami pozitív a lapkiadás terén, és személy szerint nagyon bízom abban, hogy a jövőben az underground egyre szélesebb rétege tör majd a felszínre és ilyen vagy olyan formában, de az online megjelenés mellett nyomtatott kiadványok formájában is képviselteti magát a piacon.

dajkag

dajkag

Író, újságíró, a Keszon.hu főszerkesztője
dajkag

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *